„A gyógyszerészek utoljára akkor léptek fel a rosszul felfogott saját érdekükben, amikor ezerrel fúrták a betegek érdekeit szolgáló patikaliberalizációt, ezt aztán felkarolta a győztes kétharmad, amelyet a nép kifejezetten azzal bízott meg 2010-ben, hogy leszámoljon a patikaliberalizációval, az SZDSZ utolsó bosszújával a magyarságon. A fülkeforradalmi kormány pedig, amely hamar rájött, hogy nincs a népgazdaságnak olyan területe, amit ne lenne poén beavatkozva szétbarmolni, rájuk erőltette a tulajdonlást, úgyhogy 2017 január 1-ig minden magyar patikának patikuskézben kell lennie, de csak max. négy. Ha több van, azt el kell adni.
Ha viszont valamiért nem sikerül, ill, nem akarózik a tulajdonszerzés (pl. az illető a gyógyszerekhez ért, nem a bizniszhez, vagy annyira azért ért, hogy lássa, nem túl nagy biznisz a gyógyszertár), akkor a patikus a lelke után a boltját is átengedheti az államnak, igaz, legutóbb garanciát kapott arra, hogy »a tőkealap közreműködésével államosításra nem kerül sor«. (Emlékeztetőül egy másik garancia, a választási kampány idejéből: »A Fidesz megőrzi a nyugdíjak értékét, és megvédi a nyugdíjpénztárakat.«) Ha tehát 2017-re nem lenne meg a működtetéshez szükséges tőke, akkor »értelemszerűen az ilyen gyógyszertáraktól a működési engedélyt vissza kell vonniuk a hatóságoknak«.
Lehet tehát majd új pályázatot kiírni, lehet új, zárt, megbízható, állam-, párt- és családközeli kasztot létrehozni. Lesz majd népegészségügyi üzenete annak is. És akkor készülhetnek az új, dizájnos cégtáblák: »Itt hamarosan Népegészségügyi Találkozóhely nyílik.«”