Mi történt Strasbourgban? És mi fog Brüsszelben?

„A szlovák állampolgárságukat vesztett panaszosok nem jártak sikerrel Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban EJEB) nem fogadta be beadványukat. A következtetés, amelyet ebből a döntésből sokan levonnak, egyben a legnagyobb hiba is, amit az ügy kapcsán elkövethetünk.

Egyáltalán nem arról van szó ugyanis, hogy Európa ismét összeesküdött a magyarok ellen. Többször nyilatkoztam már, és írtam is róla, hogy az EJEB döntéseinek alapjául szolgáló Európai Emberi Jogi Egyezmény egyszerűen nem tartalmazza az állampolgársághoz való jogot, ezért azt érdemben vizsgálni a Bíróság nem tudja. Innentől kezdve ez nem szimpátia kérdése, hét magyarbarát bíró sem dönthetett volna másként – már ha a nemzeti szimpátia az EJEB döntéseiben tényező lenne. Nem az. (...)

A fentiek, gondolom, sokakban csalódást keltenek. Sokan gondolták, hogy »nemzetközi nyomással« és »budapesti segítséggel« rendezhető a szlovák ellentörvény kérdése. Ez nincs így, és ennek egyértelmű jogi okai vannak. Nemzetközi magyarellenes összeesküvést, a »kisantant« ármánykodását vagy a nagyhatalmak tájékozatlanságának újabb bizonyítékát keresni e mögött egyszerűen önbecsapás, ami a kiutak eltakarására jó csak.

A megoldás ugyanis nem Strasbourg, Brüsszel, vagy Budapest kezében van, hanem a pozsonyi parlamentében. Ezt lehet nem szeretni, csak először tudomásul kellene venni, és a magyar lépéseket is ennek alapján kellett volna az érdemi megoldás felé terelni. Múltkor tettem erre egy javaslatot, ezen a strasbourgi döntés semmit nem változtatott. Nem volt meglepetés.”