De egyáltalán minek a NATO?

„Miért fontos, hogy lehetőségeinkhez képest részt vegyünk a NATO munkájában, hogy magyar katonák külföldön harcolnak? Azon túl, hogy nem várhatjuk el senkitől, hogy megvédjenek minket a két szép szemünkért, hanem azért nekünk is nyújtanunk kell valamit, két fontos körülményt is meg fel lehet hozni. Egyfelől a katonák kiképzése szempontjából kiváló lehetőség arra, hogy valós, éles helyzetben is próbára tegyék magukat és az ott szerzett tapasztalataikat hasznosítsák az itthoni kiképzésben és ne adj Isten egy védelmi helyzetben. Másrészt a nemzetközi békeműveletekben való magyar katonai szerepvállalás a külpolitika, a magyar diplomácia fontos eszköze is egyben, amellyel támogatni lehet a többi szakpolitikai területen történő magyar érdekérvényesítést a világban.

Erre talán a legszemléletesebb példa az Adria-kőolajvezeték kérdése. A vezeték kiemelkedően fontos Magyarország energiabiztonságának szempontjából, hiszen ezen keresztül az Adria felől is érkezik olaj, ami alternatívája az Oroszországból érkező Barátság-vezetéknek. 2009-ben a horvátok meg akarták fordítani a vezeték folyásirányát és azon keresztül orosz olaj érkezett volna az Adriához. Ezáltal még kiszolgáltatottabbak lettünk volna az Oroszországból érkező olajnak. Az akkortájt tett újabb afganisztáni szerepvállalásunkért cserébe az USA segített ennek elkerülésében.

A NATO túlélte a hidegháborút és egyelőre úgy tűnik, hogy sikerrel tudott és tud alkalmazkodni az új korszak biztonsági kihívásaihoz, valamint továbbra is alternatíva nélküli és nélkülözhetetlen nemcsak a tagállamok számára, de általában a biztonsági környezet viszonylagos stabilitása szempontjából is. De a NATO ugyanígy alternatíva nélküli hazánk biztonságának garantálása szempontjából, mint ahogy az is, hogy mi magunk is jó szövetségesek legyünk. Az utóbbi években elsősorban katonáink helytállásának köszönhetően – akik nemcsak külföldön, hanem például most a gátakon is teszik a kötelességüket – Magyarország erejéhez mérten megbecsült tagja a szövetségnek, amit meg is kell tartani. Ehhez lehet fogódzó az a scrutoni gondolat, miszerint »egy igazán konzervatív kormány az élet minden területén megszorítana, egyet kivéve: a honvédelem kiadásait nem érintené a megszorítás.« A NATO tehát, ahogy benne mi is hosszú távra tervez, amit mi sem jelez jobban, mint az immár hatvan éve ideiglenes – hiába, az átmeneti dolgok Brüsszelben is évtizedekig tartanak – székháza helyére 2016-ra elkészül az új, véglegesnek szánt NATO központ.”