A botrány, amiben élünk

„Valóban a kezedre játszik a kor, amiben élünk, és Orbán Viktor poétikai haszna nem elhanyagolható tényező, de elég abszurd állítás lenne, hogy a verseid kultikussá válása nem a te érdemed. Mások is írnak politizáló irodalmat, mégse lesz belőle sok ezer megosztás a Facebookon.

Ez egyáltalán nem olyan biztos. Egy jelentős részükre – pont a Facebook nagyon is »szűrt« nyilvánosságának köszönhetően – talán csak kevésbé látunk rá. De például az orulunkvincent.blog.hu-n már a 61. részénél tart a »jobboldali költők borzalmasan gyönge versei« című, igazán szórakoztató sorozat. Ezek a versek a maguk közegében nyilván nagyon is népszerűek, különben nem születne belőlük ennyi. Egyébként szerintem az igazán jelentős tömegeket megmozgató »nemzeti rock« dalszövegei mögül is abszolút kiérződik a költői ambíció, legfeljebb a tematika nem éppen a mi ízlésünk szerint való. (...)

Mutattál itt a körút sarkán egy ismerős koldust.

Igen, vele jó barátságban vagyok, egy féllábú, vak bácsika, aki reggeltől estig itt áll a sarkon és koldul. Egyébként egy közeli hajléktalanszállón lakik, és lelkes rajongója a kortárs magyar irodalomnak. Mikor tavaly télen ment a rádióban a Pimpáré és Vakvarjúcska, örömmel újságolta, hogy hallotta. Több versemben is szerepel, és egyébként igazad lehet: talán a kötet borítójára került graffiti fura, mankós figurájából is az ő szomorú alakja sejlik elő. Amúgy pont mostanában gondolkodtam el rajta, hogy a mindennapoknak milyen kijózanítóan kíméletlen keretet ad az ő szüntelen jelenléte. Bárhová indulunk reggel, bárhonnan érkezünk meg este, ő ott áll a sarkon és tartja a dobozkáját. Ettől valahogy az egész életünk eleve más kontextusba helyeződik. Még nyilvánvalóbb és még inkább letagadhatatlan lesz a botrány, amiben élünk.”