Kedves Dobray!

Kedves Dobray!

Végigolvastam mind az ebben a cikkben, mind a Dávid cikkében szereplő hivatkozott írások nagy részét. És a konzervatív álláspont egyik kritikáját szeretném most megosztani.

Mindannyian különböző nézeteket képviseltek az egyáltalán nem homogén konzervatív oldalon belül. Ki liberális, ki tradicionalista-vallásos, de van akár kvázi „jobboldali” libertariánus álláspont is az érvrendszerek sokaságában. Azonban egy dolog közös mindnyájatok logikájában: létezik a melegházassággal (vagy nevezzük egyszerűség kedvéért progresszív házasságnak, hogy belefoglalhassuk a „későbbinek” tervezett, más elképzelt családmodelleket is) szemben egy tradicionális házasság-forma. A férfi és nő közötti klasszikus házasság, amely egyik oldalról a természet törvényeiből, másik oldalról akár valamilyen tradicionalista alapú társadalmi haszonelvűségből is eredeztethető.

Bár igyekeztek mindnyájan (Körmendy Zsuzsától kezdve egészen hozzád is) leszögezni a klasszikus házasság tárgyalásakor, hogy természetesen léteznek jelenkori problémák a férfi-nő együttélésben (válások, alkoholizmus, meg eleve a mai társadalom ebben a legmikróbb közösségében lecsapódó egzisztencialista problémái) továbbhaladva inkonzisztensen egy gyakorlatilag nem minden esetben létező (sőt!), utópisztikus tradicionális házasságot állítotok szemben a melegházassággal.

Különösképpen akkor amikor már szinte morálfilozófia, etikai értelemben mintegy a holtomiglan-holtodiglan elvét, a szexualitás kiteljesedését vizsgáljátok a férfi-nő házasságokban. Kvázi egy olyan kontextust alkottok meg, amelyben a férfi és női princípiumokat előnyben részesítő házasság abszolút mértékben (néhány kisebb nagyobb ingadozást leszámítva) egy teljes mértékben jól működő, modern intézményesített forma. Azonban egyet érthetünk abban, szerintem a valósághoz képest kisebbnek állítjátok be a mai házasságok válságát. (sőt, az egész társadalomét). Persze, ehhez érvként fel lehet hozni a teljes nyugati társadalmak liberalizálódását, azonban ez még mindig nem a teljes kép.

Nekem úgy tűnik, az érvredszeretekben az ilyetén módon konstruált (a konstruált kifejezést itt nem mint társadalmi institúció értem hanem mint filozófiai kontextus) hagyományos házasság, és ezzel együtt a teljes érvrendszer akkor állná helyét nagy mértékben, ha általában a társadalom mint a saját helyével, ideológiájával nagyrészt tisztában lévő személyekből állna. Olyanokkal, akik azért ellenzik a melegházasságot, mert saját heteroszexuális házasságukat próbálják a tökélesedésre való törekvés szinte Isteni útján élni. (ez nem irónia! vedd észre, hogy a legtöbb említett cikk gyakorlatilag így festi le a heteroszexuális házasságokat!)

Azonban a helyzet szvsz. közel sem ilyen rózsás. Ahhoz, hogy egyáltalán tudjunk beszélni a házasság-melegházasság témájáról, a férfi-nő közötti házasságot kellene egyáltalán társadalmilag rekonstruálnunk. Mert ameddig a magas szinten gondolkodók tisztában vannak milyen is a természettudományosan (amibe minden, így a gondolkodás tudománya is beletartozik) lehető legjobbnak nevezett férfi-nő házasság, véleményem szerint a társadalom nagy része nincsen ezzel tisztában.

Ameddig számotokra például evidens a homofóbia elkerülése, sőt megvetése, addig – saját tapasztalataimból kiindulva, heteroszexuálisként – a társadalom nagy része számára nem az. Amíg számotokra a vallás egyenlő a Krisztusi tökéletesség útjával, bizony sok vallásos számára nem feltétlenül az. És ugyanez igaz a másik oldalra is. Amíg valaki „csupán” az emberi egyenlőség és igazságosság legmagasabb fokának képzeli el a házasság általa kívánatos „felszabadítását”, más ezt egy újmarxista, kommunisztikus, szinte anarchikus társadalom nyitófejezeteként képzeli el. A nagy többésg meg egyszerűen sehogy.

Élik a saját életüket, hol jól, hol rosszul (általában valószínűleg rosszul, mert az ember – szerintem – tökéletlen), és érzelmi alapon, szinte politizálnak ebben a kérdéskörben.

És itt eljutottunk a legvégsőbb kérdésig. A kezdeti kérdésed alapvetően jó irányt célzott meg – mégpedig sokkal mélyebb, az emberi természetet, az ember antropológiáját érintő kérdés – szerintem még mélyebbre is lehet haladni – kell is – ebben a kérdésben. Egészen addig, ameddig eljutunk addig a kérdésig, hogy az ember bűnösen teremtetett meg, vagy a rousseau-i ideák érvényesek (amik ebben a kérdéskörben meglehetősen viccesen fogalmazódnak meg kifordítva, mégpedig a tradicionális oldal természeti-törvényekkel való érveikor).

Mert akkor eljutunk addig, amit az LMBT, feminizmus, gender, akármilyen aktivisták feszegetnek: működőképes-e a hagyományos, nyugati, keresztény kultúrkörön alapuló modell, vagy egyáltalán nem. És sajnos eddig a kérdésig a társadalom nagy része nem jut el. Még maguk az aktivisták se, mivel ők ilyenkor a saját érdekeiket hangsúlyozzák szerintem. De azt veszem észre, a Ti oldalatok sem, mivel még mindig létezik egy elképzelt, nosztalgikus kép, egy liberális-polgári-nemzeti-tradiconalista alapokon nyugvó társadalomról.