Gátharcok

„Öregek mesélik, hogy a háború utolsó robbanásai után még szét sem oszlott a füst, a pincékből előbújt emberek ásót, lapátot fogtak, romot takarítottak. És közben mosolyogni tanultak, ízlelték az élet értékét, próbálgatták az optimizmust, a lét legerősebb kötőanyagát. Itt most nincs szó háborúról, újjáépítésről annál inkább. A kritikus napokon a kis Magyarország nagyobb erőről és szervezettségről tett tanúbizonyságot, mint a hatalmas Németország vagy a gazdag Ausztria. A folytatás már inkább pénzkérdés. Márpedig egy folyamatosan beszorított ország nehezebben tud majd forrásokat mozgósítani, mint nyugati szomszédai, ahol máris az elosztáson marakodnak a régiók. Az erő azonban velünk marad, s minél inkább tápláljuk magunkban, annál inkább képesek leszünk megfelelő célok szolgálatába állítani: a nemzet újjáépítésére, egységes érdekképviseletre.

A közeljövő gátharcai ugyanis már körvonalazódnak: az egyre vadabb romániai régióátszervezési tervek fenyegető özönével csak hasonlóan kitartó, egységes fellépéssel leszünk képesek dacolni. Erős hittel, forró teával, kikezdhetetlen optimizmussal.

Míg leszalad a piszkos ár.”