Trianon igazságtalan volt, irracionális és szívtelen

„Több mint kilencven évvel ezelőtt ezen a napon írták alá azt a békediktátumot, amely Magyarország területének közel háromnegyedét, polgárainak kétharmadát elszakította a magyar államtól - köztük egy tömbben élő magyarok millióit.

Trianon igazságtalan volt, irracionális és szívtelen. Tragédia volt, amely közvetve és közvetlenül újabb tragédiákhoz vezetett a nemzet történelmében.

Ma sincs megnyugvás a kérdésben, ma sincs közös nevező Trianon ügyében magyar és magyar között. Jól mutatja ezt a 2004. december 5-i népszavazás is, amelyben a jobboldal rosszul feltett kérdésére adott rossz, az önzésre épülő és a határon túli magyarokat megalázó választ az akkori baloldal.

Korszakváltás kell a huszadik század nagy, nemzeti tragédiáinak a kezelésében is: rendezni kell közös dolgainkat a szovjet megszállás traumája, a magyar Holocaust és végül Trianon traumája kapcsán is.

Sem a trauma szőnyeg alá söprése nem segít, sem az, hogy politikai alapon bárki kisajátítsa ezt az ügyet és a politikai ellenfélnek a nemzetből való kirekesztésére használja fel. A mögöttünk hagyott két évtized példát szolgáltatott mindegyik szélsőségre.

De nem szolgálja a nemzet érdekét az sem, ha az június 4-én nem a valódi nemzeti összetartozás gondolatát hangsúlyozzuk, hanem a rezsimet ünneplő, a kormánypárt ideológiájára rímelő  kampánydalt énekeltetünk óvodás és iskolás gyerekekkel.

Magyarország felosztása olyan traumája a nemzetnek, amelyet nem felold, hanem tovább súlyosbít az, aki a nemzet további megosztására használja fel Trianon ügyét. A rezsim mai politikusai ezt teszik. Ezt teszik, amikor a megosztás politikáját exportálják a határon túli magyar közösségekbe, ezt teszik, amikor kormánypárti PR-akcióvá fokozzák le a nemzeti összetartozás napját. És ezt teszik akkor is, amikor egyetlen önkritikus szavuk sincs arról az 500 ezer magyar fiatalról, akik az elmúlt években a kilátástalanság miatt kényszerültek elhagyni a hazájukat. A nemzeti összetartozásból őket sem lehet kihagyni. Az ő megtartásuk és visszanyerésük sorskérdés az ország talpon maradása szempontjából.

A valódi nemzeti politika az, amely minden magyart abban segít, hogy a szülőföldjén boldogulhasson – legyen az a szülőföld az országhatáron innen, vagy túl.

Ezért kell lezárni azt a korszakot, amely a Trianonról való hallgatás és a Trianonnal való politikai visszaélés évtizedeit jelentette.”