Hidegvérrel

„Szóval megvesszük a .týždeňt, bele-beleolvasunk, és elrakjuk a fiókba, nyugtázva, hogy jé, de jó, hát már ilyen is van. Mert írhat bárki bármit, kérhet bocsánatot egymástól akár a két miniszterelnök is, rajtunk az sem fog segíteni. Mert segíteni mindenki csak magán tud. Például azzal, hogy feltesz magának egy kérdést: miért várjuk el a szlovákoktól, hogy szeressék az itteni magyarokat, miközben utóbbiak sokszor a hátuk közepére se kívánják őket? Mintha mindkét fél a másiktól várná az első gesztust. Az ilyesmihez persze kell egy jó adag bátorság, meg valami egészséges önmegtagadás-féle. Csak így lehet érzelmek nélkül, hidegvérrel, és legfőképp hideg fejjel beszélgetni ezekről a témákról (sokszor még így sem). Jó lenne, ha ezt megfogadnák a megemlékezések szónokai is, és nem tűzdelnék tele patetikus aktuálpolitikai üzenetekkel a beszédeiket, mert ez ugyan a népbutításnak az egyik legegyszerűbb és legkedveltebb formája, viszont inkább a 20. századba való.”