Szép új világ köszönt reánk

„Érdekes megfigyelni az elit retorikáját, mert nagyon árulkodó. Normális helyen már feltűnt az embereknek, hogy az állam nem a barátjuk, nem szabad benne vakon megbízni, mert hamar úgy járhatnak, mint szar a palánkkal. Az államnak legfeljebb a »legkisebb rossz« szerepét szabad megadni (bár ezzel az állásponttal személyes vitáim vannak, de ennek az írásnak most ez nem témája), minden pillanatban éreztetni kell vele, hogy jogos uralkodójának ugyan elfogadja a nép, de ettől függetlenül szemben áll vele. Ha a nép és az állam összeborul, abból mindig szörnyű diktatúra születik.

A magyar közéleti retorika már régóta a nép nevében szólal meg. A »nemzeti« közintézmények, az ámokfutó kormányzást mindig a magyar emberek akaratával kommunikáló politika, a változásokat a valós társadalmi igényekkel magyarázó alkotmánymódosítások, a közízlésre hivatkozó betiltások és a keserű emlékekre építő »elszámoltató« lejárató kampányok mind-mind azt sugallják kifelé, hogy nem történik itt semmi érdekes, csupán formát ölt a választói akarat. Tőlünk keletebbre is hallani ilyesmiket, és még örüljünk is neki, hogy nálunk ennyivel beéri a nép; van ahol már csak kísérleti atomrobbantásokkal meg háborús fenyegetésekkel lehet kielégíteni a tömegeket.

Mindig rossz, ha az éppen aktuális kormány helyett a nép van hatalmon. Egy kormányt ugyanis bármikor el lehet zavarni, a népet viszont – mint azt tudjuk – nem lehet leváltani. Amikor a politika oda süllyed, hogy a népakarattal burkolózik és ezzel hárít el minden kritikát, akkor abban az országban nagyon nagy bajok vannak.

Sajnos mára odáig jutottunk, hogy még csak erre a színes-szagos össznemzeti maszlagra sincs szükség, a miniszerelnök kerek perec kijelentheti, hogy ami az ő tetszésével ellentétes, az ebből következően a törvény szerint is az, de minimum nemsokára az lesz.

Mindenkit köszöntünk a szép új világban, Orbán Viktor és fanatikusainak szép új világában. Akinek nem tetszik, csomagolhat. Most még.”