Egységes mérce

„A cikk szerint 2004 és 2008 között Magyarország volt az egyetlen uniós tagállam, amely ellen túlzottdeficit-eljárás (EDP) folyt (1). A valóságban az említett időszakban a következő 12 további tagállammal szemben is folyt ilyen eljárás (zárójelben az EDP-eljárás időtartama): Csehország (2004-2008), Németország (2002-2007), Görögország (2004-2007), Franciaország (2003-2007), Olaszország (2005-2008), Ciprus (2004-2006), Málta (2004-2007),  Hollandia (2004-2005), Lengyelország (2004-2008), Portugália (2002-2004 és 2005-2008), Szlovákia (2004-2008) és az Egyesült Királyság (2005-2007). Ebből a tényből fakadóan természetesen az sem helytálló, hogy Olaszországgal, Portugáliával és Görögországgal szemben ne indult volna EDP-eljárás a megfelelő időpontban.(...)

Írásuk szerint kettős mércét jelent, hogy az EU eddig csak Magyarországgal szemben alkalmazott a túlzottdeficit-eljáráshoz kapcsolódó pénzügyi szankciót, más, adott esetben magasabb államháztartási hiánnyal küzdő országokkal szemben pedig nem, sőt, számukra meghosszabította az ajánlásaik végrehajtására javasolt időtartamot.  A tények alapos vizsgálata világosan mutatja, hogy valamennyi tagországra azonos mérce vontakozik. Az EDP-eljárás jogi alapját jelentő stabilitási és növekedési paktumnak integráns részét képezi a tagállamok kormányai által a Tanácsban 2010 szeptemberében elfogadott "szabálykönyv", az ún. Code of Conduct . Ez kimondja, hogy ha bármely tagállam az EDP-eljárás során megjelölt határidőig nem csökkenti elsődleges hiányát fenntartható módon 3% alá, elsősorban akkor lehet róla megállapítani, hogy ennek ellenére hatékony költségvetési erőfeszítéseket ("effective action") tett, ha legalább strukturális egyenlegét (a hiány egyszeri és ideiglenes intézkedések valamint a gazdasági ciklusok hatásaitól megtisztított értékét) a Tanács által korábban ajánlott mértékben javította. Ilyen országok esetében pénzügyi szankció kiszabása helyett indokolt lehet felülvizsgált ajánlás kiadása. A Magyarországra vonatkozó szankció indoklásában egyértelműen szerepel, hogy a 2009. júliusában kiadott, 2011-ig szóló tanácsi EDP-ajánlásban szereplő fél százalékos javulás helyett 2,75%-os strukturálisegyenleg-romlás következett be 2010 és 2011 folyamán. A költségvetési alapfolyamatok romlását azonban elfedte a bruttó hazai termék közel 10%-ára rugó, a magánnyugdíjpénztári rendszer átalakításából származó egyszeri bevétel, aminek köszönhetően a nominális államháztartási mutató soha nem látott többlettel zárt 2011-ben. Ezzel szemben a cikkben szereplő többi ország strukturális egyenlegeinek alakulása valós, hatékony költségvetési erőfeszítéseket tükrözött, ezért kaptak új határdidőt, amint azt a javaslatok indoklásául készített nyilvános munkaanyagok bemutatják. Ennek megfelelően döntött hazánk esetében a Tanács a szankció mellett, a többi, említett országgal szemben pedig ezért nem vált indokolttá a szankció.

Az Európai Bizottság az EU szerződéseinek őre. Ebben a minőségében elfogulatlanul, a szerződésekben meghatározott mandátumának megfelelően, egységes mércét alkalmazva jár el. Bízom benne, hogy a fent ismertetett tények ezt az Önök számára is megfelelően alátámasztják.”