„Erőss Zsolt a Kancsendzönga egyik lejtőjén valahol nyolcezer méter magasságban alussza örök álmát. Zsebében ott lapul a székely zászló, amivel még néhány napja oly büszkén fotózkodtak.
Tisztában volt azzal, hogy az életét kockáztatja minden egyes mászással. Talán úgy volt vele – akárcsak a valódi katonák – hogy az jelenti az igazi tisztességet, ha csatában esik el. Erőss a hegyek harcosa volt, a Hópárduc, aki sokáig legyőzhetetlennek tűnt, most azonban alul maradt az elemekkel vívott csatában.
Isten nyugosztaljon Erőss Zsolt! Aludd örök álmodat békében, ott fent a Csillagösvényen. Ahol nincs más csak a kristálytiszta kék ég, a Nap, és a Hold. Úgy, mint a lobogón, amellyel oly sok csúcsot meghódítottál.”