Kifulladt lovasroham

„Akár hiszik, akár nem, ez nem puszta álpatrióta mazochizmus, az említett urak úgy gondolják, hogy ezzel a saját esélyeik növekednek. Gyönyörűen demokratikus Európai Unióról beszélnek, szavak és tettek egyenlőségéről, miközben elég egyetlen morc pillantás valamelyik »nagytól«, hogy megfelelni és alkalmazkodni vágyjanak. Magyarországi szocialistára mondhatnánk, hogy szovjet időkből származó kényszer ez, de talán inkább maradjunk az embertípusnál, amely népeket és rendszereket átívelően kész szolgálni és szolgává tenni.

Nos, eme nagyszerű uraknak csalódniuk kell. A Merkel-ügy ugyanis nem csak azért nem fogja őket közelebb engedni az állami pénzekhez, mert az alja kárörvendés a politikában sem feltétlenül szavazatszerző eszköz. Az ő igazi gondjuk megint a tényekkel van, a német kancellár ügyetlen megjegyzése ugyanis szociáldemokrata vetélytársa évekkel ezelőtti elszólását bírálta, s Orbán tankos reakciója is oda vágott vissza. Mert ugye, ha valaki európai, pláne német szocdem, akkor minden történelmi felelősség nélkül idézheti fel a ritterek kelet-európai »keresztes hadjáratait«. Ha meg valaki a Duna folyásától keletre nőtt fel, az előre kérjen bocsánatot, mert nem kellő történelmi távlatból szemléli egykori eltiprását. S minő érzéktelenség, hogy így majd hetven évvel később nem érezzük át a Waffen SS-katona és a Gestapo-pribék akkori emberjogi vívódásait. Az meg végképp pofátlanság, hogy a gyönyörűségesen szivárványszínű neo-Európában nem kérünk visszamenőleg elnézést, mert ellenkezni mertünk bármilyen megszállással kapcsolatban.”