A munka dala

„Idestova 23 éve nem a dicső Vörös Hadsereg győzelmét ünnepeljük (amely a Nagy Honvédő Háborúban valóban hazájáért küzdött, mondjuk úgy a Duklai-hágón való átkelés napjáig, hogy Tallint és Lemberget ne is említsük – de most nem az anektálás a téma), hanem a fasizmus feletti győzelem évfordulóját. Az pedig győzelem volt, s csak akkor szomorodik el az ember, amikor Anyák napján a tévében a híradókban fura egyenruhás, morcos arcú ivarérett férfiakat és fiúcskákat lát egyszerre masírozni és egyszerre gyűlölni, persze, vezényszóra.

Ők is a tisztességes munkáról áradoznak, amelynek gyümölcsét mások élvezik, csak nem veszik észre, hogy azok a mások, hogy elhitessék, mégsem ők fölöznek, újabb másokra mutogatnak, egyáltalán nem vagyoni, hanem egyéb, pl. faji alapon. Hideg fut az ember hátán, mert hogy mocsokból a társadalomban sok van, azt tudjuk, de hogy azt a masírozó alfa- és bétahímek a harmincas évek hasonlóihoz hasonlóan nem takarítják föl, az már biztos.

Marad hát a munkának dala, szerencsére gyermekeink nem tudják, maradt ünnepe is, csak becsülete nem. S amíg ez így lesz, lehet nagyokat papolni, masírozni, trafikokat és karácsonyi nyugdíjakat osztogatni, a közösből fosztogatni, teljes generációkat elhülyíteni, és – szegénynek maradni. Másokra mutogatva.”