Négyévente ikszelni a diákoknak nem elég!

„A mozgalmak tagjainak szerintem legfontosabb feladata a látásmódjuk elterjesztése – sajátjuk mellett az idősebb generációkban ugyanúgy. A »felnőttek« szemléletmódjának megváltoztatása pedig önös érdekké is válhat, ha a szülőkről, nagyszülőkről van szó, hiszen az aktivizmus könnyen generálhat vitákat. Saját tapasztalataim alapján a civil politikai kultúra nemléte okoz konfliktusokat: sokan nem tudják elhinni, hogy ellenzéki pártok támogatása nélkül is működnek a mindenkori kormányt bíráló csoportok. Ugyanebből a forrásból táplálkozik az elterjedt, a demonstrációkat, fórumokat teljesen értelmetlen, hatástalan időtöltésként beállító vélemény is. Posztszocialista országban élünk, így nem csoda, hogy sokakat a retorzióktól féltenek, én magam is rengetegszer hallottam a »tudják a nevedet, nem vesznek fel egyetemre, nem kapsz majd munkát« mondatot. Az esetleges családi ellenérzések szerencsére hatástalannak tűnnek, aki egyszer csatlakozott valamelyik diákcsoporthoz, politikailag aktív is marad. A mozgalom egyszerűen átvette a hiányzó tanóra szerepét, tagjai közül pedig egyre több, a világot kritikusan szemlélő, a közügyek felé érdeklődéssel forduló tizenéves kerül ki.”