Jó cégér a környezetvédelem! Vagy mégsem?

„A környezetvédelem és fenntarthatóság szinte már semmilyen iparcikk vagy szolgáltatás esetében nem megkerülhető szempont. A reklámok immár nemcsak az adott termék kézzelfogható hasznosságára, esztétikumára, komfortosságára fókuszálnak. Mindezen tényezők mellett az is fontossá vált, hogy a vásárló lehetőleg minél haladóbb szellemiségűnek, környezettudatosabbnak, felvilágosultabbnak érezhesse magát azáltal, hogy megvesz egy szuperhatékony fogyasztású, lebontható, újrafelhasználható (vagy már eleve újrafelhasznált anyagokból készült), fenntartható technológiával és -körülmények között gyártott valamit. De valóban mindig jót tesz az eladhatóságnak, ha egy termék rikítóan zöld? Nem feltétlenül.

A felmérésben résztvevő 626 válaszadó esetében is az a kép rajzolódott ki, hogy minél »konzervatívabb« az illető, annál kevésbé tartja fontosnak az energiahatékonyságot. Ez különösen a szén-dioxid-kibocsátás esetében igaz. Fontos ugyanis megjegyezni, hogy a környezeti szempontok az ősrepublikánusok számára is sokkal vonzóbbá tehetők, ha pénzmegtakarítást ígérnek, vagy esetleg a kisebb fogyasztás egyben az USA külső energiafüggőségének csökkenését eredményezi. Így például a takarékos izzók kisebb energiafelhasználása és hosszabb élettartama kézzelfogható előnyt ígér a republikánus pénztárcának is. Abban az esetben azonban, ha egy ilyen termék sokkal drágább, mint egy hagyományos villanykörte, a konzervatív amerikai a szép zöld gondolatok ellenére is hajlamos az utóbbit választani. És ez a logika valószínűleg sok termék esetében hasonlóan működik. Vagyis az USA-ban célszerű a környezetbarát termékek azon tulajdonságait kidomborítani, amelyek mindkét nagy politikai tábor tagjai számára kézzelfogható haszonnal kecsegtetnek, vagy legalábbis ideológiailag közös platformot jelentenek (például a külső energiafüggőség csökkentése).”