Bizalomépítő

„Konfliktusoktól volt hangos az egyházuk az elmúlt években, hogy a püspökválasztás elmúlt pár hónapját ne is említsük. Mi volt ennek az oka?

Az utóbbi években elmélyült bizalmi válság elsősorban az egyházunk ügyeit a zsinati ülések között intéző Zsinati Tanács, valamint a lelkipásztori kar nagyobbik része között alakult ki. Nagy hiba volt, hogy az egyház vezetői nem hívtak össze lelkipásztor-találkozókat, nem kérték ki a lelkészi kar véleményét a közösségünket érintő fontosabb kérdésekben. Márpedig könnyű belátni: a gyülekezetek hétköznapi örömeit és problémáit a lelkipásztorok ismerik a legjobban. Ők nem magukat, hanem a közösségüket képviselik. A mindenkori egyházvezetés számára nélkülözhetetlenek a tapasztalataik, ezért a Zsinati Tanácsnak és a lelkészi karnak szorosan együtt kell működnie a jövőben. Egy kicsi, könnyen összefogható közösség a mienk, kár lenne nem élni ezzel az adottsággal. 

Arra is volt példa, hogy a Zsinati Tanács – egy folyamatban lévő peres eljárás okozta »vis maior helyzetre« hivatkozva – önkényesen hosszabbította meg a saját mandátumát, máskor a nyugati szervezetek által a lelkipásztoroknak felajánlott fizetéskiegészítés megvonásával fenyegette – így próbálva jobb belátásra bírni – az érintetteket. Ön is tagja volt ennek a testületnek. A személyes felelősségét nem érzi a kialakult helyzetben? 

Súlyos hibákat vétett a Zsinati Tanács, sokszor téves meglátásaink és döntéseink voltak. Ilyen nem fordulhat elő többé. Azt, amiben ezek közül nekem is részem volt, bármikor készséggel elismerem. Ugyanakkor azért megjegyzem: a testület fekete bárányaként számos alkalommal egyet nem értésemnek adtam hangot. Ezt mindig a szavazataimmal is megerősítettem, amit a jegyzőkönyvek is igazolnak.”