Kerényi megölte Kerényit

„A káder primadonna kampányol, túl a teljes szellemi leépülésen, valahai önmagának nem árnyéka – az művelt és okos volt –, hanem önnön úthengerével agyontaposott síklemeze, küszöb alatt betolható törpe immár – rossz látni. Ismertem invenciózus rendezőként. Rég volt. Igaz volt.

Megélhetési senkiként méri csapásait a kultúrára, folytatja politikai ámokfutását immár egy évtizede, fújja a sípot – elősípolt a Szabadság téren anno a TV-nél, a Deák- és ki tudja hány köztéren az Orbán Viktor által életre hívott polgári köröknek, bokájáig nem érő, sötét utcai hőzöngőknek hoppmesterkedett, húzta Orbán talpa alá a talpalávalót. Miután utóbbi a 2002-es vereség után a hatalomba bármi áron vissza akart kerülni. Akár a magyar nép populizmussal való teljes elhülyítése árán is. Az Orbán hatalmi vágyának beteljesítéséért vívott talmi csörték közben Kerényi eltüntette, megölte azt a Kerényi Imrét, akinek nevét köszönhette és akiért oly sokat dolgozott. Méltatlanul. Ez volt az ára Orbán hű csatlósaként újra pénzes pozícióhoz, szerephez jutni.

Már csak egy homofób nemzetieskedő nímand, aki megzsidózik, megbuzizik a havi sokszázezerért, és elégedett, hogy összefütyülte a polgári körökkel Füttyös Gyuri halovány utódjaként haknizva mindenütt a mai hűbérbirtokot, a miniszterelnöki megbízottságot. Aki elősípolt a polgári köröknek, az másféle gazságokra is képes – gondoltam évtizede, mikor megpillantottam szájában síppal tanár urat a vérgőzös, méltatlan szerepben a szánalmas színvonalú utcai happeningeken.

Hűen kitartott ezek mellett. Ma sem tesz mást. Kár.”