„A mi jogvédőinket, az Amnesty Internationalt, a Helsinki Bizottságot, a TASZ-t és a többi hasonszőrű pózer kisebbségvédőt csak addig érdekli a jogtalanság, amíg az a bűnözők és a deviánsok kárára történik, ezért tiltakoztak akkor, és ezért tiltakoznak most is: micsoda dolog, hogy a rasszizmus ellen hozott törvény ahelyett, hogy védené, bünteti a kisebbségeket?! »Az elkövetők cselekményének indítéka nyilvánvalóan nem előítélet, hanem a rasszistáktól való félelem és azok elűzésének szándéka volt« – írják a mindentudók, akik szerint rasszista csak magyar ember lehet, és aki ezzel nem ért egyet, az maga is rasszista.
Ha magyar emberek »megdöglötök, tetves cigányok!« felkiáltással szétvernek egy roma családot, az gyűlölet-bűncselekmény, ha ugyanezt cigányok teszik, az téves jogértelmezés? Vagy a bíróság tetszés szerint, bőrszín alapján válogathat az elkövetők között, és csak a »fehérekre« sújthat le a jog pallosa? Netán arról van szó, amire Para-Kovács Imre is utalt coming outjában, hogy ki kell irtani a »nácikat«? »Addig lőni, amíg mozognak«?
Milyen nyomorult, sötét lelkű embernek kell lennie valakinek ahhoz, hogy jogvédőként írásba adja (nem egy kocsmaasztal melletti őszinteségi rohamról beszélünk, hanem egy szervezet hivatalos közleményéről!): ha valaki gárdista, felőle akár agyon is verhetik, nem illetik meg ugyanazok a jogok, amelyek a cigányokat.”