„Juhász Attila, Krekó Péter, László Róbert és Molnár Csaba tollából megjelent egy érdekes tanulmány, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehet visszaszorítani az olyan, általuk szélsőjobboldalinak nevezett pártokat, mint amilyen a Jobbik is.
Ebben elmondják, hogy le kell számolni néhány eddigi tévhittel. Ilyen például, hogy a válság hozta létre ezeket a pártokat, hogy visszatértek a harmincas évek, hogy hatalomra jutva úgyis összeomlanak, hogy törvényekkel vagy választási manipulációkkal visszaszoríthatóak. Szerintük új jelenségről van szó, ami új megoldásokat követel. Erre pedig javaslatokat tesznek.
Egyrészt szerintük csökkenteni kell a keresletet a demokráciaoktatással és vitakultúra fejlesztésével. (Micsoda baromság? Pont, hogy mi szeretnénk a vitát, amely elől mindenki menekül.) Másrészt nem a hisztériát kell kelteni velük szemben, mert az visszájára sülhet el, hanem nevetségessé kell tenni az érveiket, gondolkodásukat, működésüket, amihez oknyomozó újságírásra van szükség. (Értsd: lejáratás, csúsztatás, botrányok generálása stb. Ismerős. Egyre gyengébben működik.) Harmadrészt a többi pártnak intenzívebb kapcsolatot kell kialakítani a választókkal. (Miért, amúgy nem kell? Szégyen, de jellemző, hogy csak ilyenkor fontosak az emberek a számukra.) Végül az első szavazókat kell aktivizálni. (Na, erre befizetek. Már látom is, ahogy Semjén Zsolt belovagol az ELTE-re, Szanyi Tibor feltűnik egy romkocsmában, Gyurcsány Ferenc pedig megnyeri a Nagy Duettet Vadai Ágnessel.)
Elolvasva a tanulmányt kettős érzésem van. Egyrészről megnyugtató, hogy mennyire nem tudnak velünk mit kezdeni. Másrészt felháborító, hogy az senkiben nem merül fel, hogyan lehetne tényleg megszüntetni a Jobbik-jelenséget. Nem kell ezért milliókat kifizetni politológusoknak. Nagyon egyszerű a válasz:
1. Teremtsenek munkahelyeket!
2. Védjék meg az emberek biztonságát!
3. Adják vissza a magyarok hitét és reményét!
Ha ez sikerül, a Jobbik magától megszűnik. Felesleges lesz. Ha nem sikerül, akkor meg felesleges bármivel is próbálkozni. Akkor maradunk, és előbb-utóbb győzni fogunk.”