Kamarázás

„Most volt a befizetési határidő, az elmúlt hetekben több tucatszor nyilatkozott valamely Parragh vagy al-Parragh a kamara rendkívüli fontosságáról, mindannyiszor egyetlen érdemi és értelmes információt bírtak mondani: hogy az ötezret befizetni kötelező, és ha valaki nem fizeti, attól a NAV behajtja. Az összes nyilatkozat összes nyilatkozója nem tudott egy értelmes és hihető mondatot összeügyeskedni arról, hogy mi szükség van az egészre, mi lenne itt az érdemi tevékenység. Az érdemi tevékenység ez. A parraghozás. (TEÁOR-t, most!!!)

A legutóbb elcsípett nyilatkozatban az egyik al-Parragh már azt domborította ki, hogy nemcsak törvényi kötelezettség, de erkölcsi kötelesség is befizetni a befizetendőt. Erkölcsi kötelesség a többiekkel szemben, akik már tisztességesen befizették. Csodálatos érv.

Erkölcs és kamara (illetve: parraghozás) viszonyát én sokkal bonyolultabbnak látom, de az biztos, hogy ha a huszonegyedik századi Magyarország reálgazdaságának erkölcsiségéről kellene nagyméretű táblaképet festenem (olaj, vászon), akkor a kamaracézár és udvara központi alakok lennének.”