„Most, hatvankilenc évre rá Ron Werberék a 2014-es választásokon már nem számíthatnak sem Kliment Vorosilovra s sem a Vörös Hadseregre. (Nem mellesleg a II. Világháború alatt Vorosiliov egyike volt annak a három személynek Molotov és Mikojan mellett, akik 1940 tavaszán aláírásukkal hagyták jóvá a katyńi vérengzést, a fogoly lengyel tisztek tízezreinek legyilkolását.)
Werberék buzgón toborozzák külföldi hadseregüket. A globalizált tömegkommunikáció egy részét már sikerült megszállniuk. Itthoni segédcsapatokkal is próbálkoznak, ám eddig még nem lelték meg a saját Vorosilov marsalljukat.
Addig is igyekeznek minél forróbb légkört – a la Rákosi – teremteni. Az egykori kommunista hatalom átvételi próbálkozás nyomán abban reménykednek, hogy »ennek az atmoszférának a létrehozása már magában véve biztosítja a sikert, mert ebben a forró légkörben, mint a viasz, omlik össze mindenféle ellenünk való agitáció és propaganda«.”