Aggódunk, nagyon aggódunk

„Az elmúlt napokban Bristoltól kezdve Glasgow-n át Londonig »ünnepelték« szélsőséges britek ezrei Margaret Thatcher halálát. Beszámolók szerint »Bristolban verekedésig fajult a helyzet és kukákat is felgyújtottak«. A totális káoszra emlékeztető helyzet jelentős mértékben hasonlatos a 2011-eshez, melynek során az Egyesült Királyság számos nagyvárosában kezdtek felforgató, a párbeszédre épülő demokratikus európai kultúrával ellentétes köztéri rombolásba suhancok és huligánok. A zavargásokra egy antidemokratikus országban a vezetők persze antidemokratikus, emberi jogokat sértő választ adtak, ahogy tette ezt David Cameron miniszterelnök is akkor. A brit szélsőjobb »hagyományát« talán sajnos annyira nem is megvető kormányfő úgy fogalmazott, hogy »semmiféle bugyuta emberi jogi aggály nem fog minket megakadályozni« a tömeges letartóztatásokban. Pedig – mint azóta kiderült – a zavargásoknak számos bevándorló, arab vagy más kisebbséghez tartozó áldozata is volt, melyet az uszító miniszterelnök habzó szájjal nem vett figyelembe (vagy nem akart figyelembe venni?), hanem nagy kéjjel szolgálta ki a vérre és bosszúra éhes tömegek akaratát. Nem megfékezni akarta hát a bosszú tüzének tovaterjedését, hanem még alá is gyújtott.

Celebrate cultural diversity – éljenek a kulturális különbségek! – hangzik az egyik, napjainkat meghatározó európai gondolat, amelytől – úgy néz ki – a jelenlegi brit miniszterelnök, s az általa gerjesztett brit tömeghangulat távol áll. Így juthattunk el oda, hogy a nyílt utcán ezrek gyalázzák verbálisan egy demokratikusan megválasztott egykori miniszterelnöknő hulláját, azt üvöltözve, hogy »Maggie Maggie Maggie, halott, halott, halott«.

A pusztító indulatokra, s azok tovagyűrűzésére mi sem jobb példa, mint a fent említett, emberi jogokat semmibe vevő miniszterelnök legújabb terve a sajtó és a szólásszabadság megrendszabályozására. Az új szabályozási javaslatot még  a tekintélyes, mértékadó – amúgy brit alapítású – The Economist is elítélte szerkesztőségi cikkében. A brit kormány ugyanis olyan, királyi chartába foglalt, kétharmados regulát akar ráerőszakolni az ottani médiára, mely egybehangzó szakmai és civil vélemények szerint ellehetetlenítené a sajtó szabad működését. A tervezett szabályozás olyan jelentéseken nyugszik, amelyeket megbízható források szerint a döntéshozók valójában át sem olvastak, s mely egy olyan szabályozó hatóság felállítását tűzi ki célul, mely döntene az egyes sajtótermékek regisztrálásáról is. Azonban ha egy lap nem tenne eleget e durván, egyeztetések nélkül megállapított kritériumrendszernek, az súlyos következményekkel nézhet szembe – állítja az Economist, bizonyára nem alaptalanul: a regisztrációs szabály ellen már számos, szintén tekintélyes orgánum tiltakozott. Ezek nyilván nem tehetnek arról, hogy egyes társaik – mint például a BBC vagy a News of the World – súlyosan vétettek a legalapvetőbb sajtóetikai szabályok ellen az elmúlt időszakban. Persze, egy ország közszolgálati médiája olyan, amilyen társadalma – szokták mondani européer véleményformáló körökben…”