Fehéren-feketén

„Egy darabig figyelni sem bírtam. Az asztalnál ülők látványa töprengésre késztetett. Mert nekem már annak is erős üzenete volt. Kovács Zoltán államtitkár, Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár egy asztalnál ülnek Orosz Mihály érpataki polgármesterrel… Utóbbi, úgy tűnt, stílusosan öltözött a konferencia címéhez, látványnak sem semmi a fehér borjúszájú ing, a fekete csizmanadrág és mellény aranysujtásokkal és a többi attribútummal, melyet ő a megjelenéséhez fontosnak tart. Elgondolkodtató a látvány, nehezen tudok tőle szabadulni.

De szól, reagál, véleményt mond, megpróbálok tehát a képtől szabadulni, és az elhangzottakra koncentrálni. Új fogalomrendszert emleget, amelyben a gyerekszegénység szó helyett a gyerekveszélyeztetést emlegeti »humánusan«, elemzi modellje erősségeit, a magatartási és higiéniai szabályok előírásának és betartatásának remekül működő rendszerét, az »óra egésztől óra ötvenötig tartó«, majd öt perc szünetet engedélyező közmunka szocializáló hatását, majd rátér a »liberálisokra«. Megnyomja a hangsúlyokat, ahogy beszél a liberális szociológusok szövegeiről, akik miatt a sok jóérzésű ember nem mer lépni, a liberális jogvédők uszításáról, hülyítéséről stb… Végül is nem ezen gondolkodok el, hiszen hallani, olvasni lehetett már a nyilatkozatait.

Hanem, mert hiába van ott Rozsály polgármestere az asztalnál, az ő hatása kevéssé jön át. Talán azért, mert emez hangosabb. Vagy mert az államtitkári mondatok is erre színelnek, pl. az »esély sincs náluk a közösségi érzésre« gondolattal, vagy a mali példával, a kályha szétveréséről.”