A humor olyan, amilyenné tesszük

„Kedves Gyuri!

A velünk élő kádárizmusra jellemző paternalista lekezelés, mely szerint »itt az esély, hogy bizonyíts« nem kellően provokatív, de nem is elég szívélyes ahhoz, hogy elfogadjam a kihívásodat. Már csak azért sem érzem a kényszert, hogy bizonyítsak, mert hetente kétszer is megteszem, keddenként a Mika Tivadar Mulatóban, szerdáról szerdára pedig az Ötkertben. Ha lesz kedved és időd, ugorj be valamikor az »Apu azért iszik, mert te sírsz!« rendezvénysorozatának egyik workshopjára, esetleg a »Reklámtörvényszék« valamelyik nyilvános tárgyalására.

A humor olyan, amilyenné tesszük. Nem kell ilyennek vagy olyannak lennie, de azt engedd meg nekem, hogy lássak bizonyos minőségi különbséget a te produkciód és mondjuk a Monty Python között. Továbbá azt is engedd meg nekem, kérlek, hogy kritikusként és magánemberként véleményem lehessen arról, hogy mi az ami vicces, mi az ami erős, és mi az ami nem. Gondolom, sokkolni fog a hír, de én például az Aviatort egy szar filmnek tartom. Unalmas és érdektelen. Pedig Martin Scorsese nem egy Kiss Ádám. És pusztán azért, mert ő rendezte, meg a negyvenmillió lájkot összegyűjtő DiCaprio szerepel benne, nem fogom azt gondolni vagy írni róla, hogy jó. Amikor kimennek az emberek a moziból, a színházból, esetleg a Dumaszínházból, tőlük se érdemes elvitatni a véleményalkotás jogát. Még akkor se, ha egyikük sem lenne képes megrendezni vagy eljátszani egy Viharsziget-kaliberű filmet.

A legsúlyosabb tévedésed mind közül azonban az, hogy azt képzeled: a közönség nevetése mindent legitimál, minden felelősség alól felment. Az emberek ugyanúgy képesek nevetni az arénában az oroszlán elől menekülő fegyvertelen rabszolgán, az utcán hasra eső nyomorékon vagy a te kiselefántra emlékeztető péniszeden, ahogy a Tanún, Hofin vagy a L'art pour l'arton is. Az utóbbi három az egészséges nevetés.

Jó egészséget kívánva, tisztelettel:

Puzsér Róbert”