Kedves Robi, itt egy esély, hogy bizonyíts!

„Kedves Robi, itt egy esély, hogy bizonyíts! Találkoztunk már, tudom, hogy nehezen lehet megértetni veled bármit is, hiszen a show-bizniszben vannak dolgok, amiről még nem is hallottál, így nehéz lesz vitáznunk. Gondolom a véleményedet pusztán szubjektív módon fogalmaztad meg és tetted ki a facebookra. Miért kellene a humornak, bármilyennek is lennie, miért is szabná meg bárki is, hogy miről szóljon. Ez egy szabad műfaj, mindenki azt csinál, amit akar és mindenki azt néz akit akar. Szedjük ezt szét egy kicsit, én nem régen csöppentem bele ebbe a világba. Sok humoristát felsoroltál és felsoroltak kommentelők, akiknek mai napig megvan a maguk közönsége. Sas Józsinak, Kiss Ádámnak, Kőhalminak és nekem is. Kinek több, kinek kevesebb. Mi kiállunk a színpadra és mesélünk, magunkról, Rólad, celebekről, politikusokról stb, de nem csak mesélünk, néha énekelünk, hangot utánzunk, improvizálunk. A közönség pedig nevet, hidd el, hogy ezeken a fellépéseken nevetnek a nézők, sokszor sírva. Nem várnak mást tőlünk csak egy-két óra önfeledt szórakozást, egy kis »szünetet« a napi szarban. Elképzelhető, hogy ezek néhol értelmetlen bohóckodások, de felteszem a kérdést ÉS, AKKOR MI VAN? A legkönnyedebb műfajon is változtatnál? Mi nem tetszik? Az, hogy van, akin szórakoznak az emberek. Az én társulatomban, vannak az újhullám képviselőiből egy páran, neked is tetsző stand-up-ot nyomnak, rendezünk dumapárbajokat, ahol a közönség szavazatokkal dönt arról, hogy neki ki tetszik jobban. Ilyenkor két humorista küzd meg egymással, nem televíziós körülmények közt, nem kamerák előtt, csak a közönség van és te. Kihívlak egy párbajra! Gyere és küzdj meg velem! Május 15. volt Metro Klub, este 7! Én ott leszek! Üdvözlettel Orosz György”