„Senkit nem hagyunk az út szélén”

„Közhelynek számít, hogy a kormány szegényellenes politikát folytat. De ma már az is látszik, hogy ennél többről van szó. A kormány, a kormánypárt szegényellenes hangulatot kelt, miközben mélyen megveti és megbélyegzi a szegényeket, a nehéz sorsú embereket, a kisiklott vagy zsákutcába jutott életeket. Az elhíresült lázári mondatok, a szociális segéllyel csalók állandó, bántóan és igaztalanul általánosító felemlegetése, a közmunka és a közfoglalkoztatás körüli hazudozások és csúsztatások, a nagyvonalú munkanélküli juttatások emlegetése csupán néhány kiragadott példa egy hosszú sorból, csupán illusztrálják a kormányzati narratívát. De ugyanebbe a narratívába illik, ugyanezt a társadalomképet szolgálja a Fidesz-kormány oktatáspolitikája, a szegregáció lehetőségének a visszacsempészése, Parragh László embertelen »marhaságai« a szakképzésről és az inasokról, vagy éppen Demján Sándor elképzelései a társadalmi költségek csökkentéséről, a felsőoktatásról, a munkáról – hogy megint csak néhány kiragadott példát említsek.

Mindennek alapján nem túlzás azt állítani, hogy a Fidesz-kormány és a kormányt támogatók köre felrúgta az európai liberális demokráciák egyik alapelvét, a társadalmi szolidaritást, kirekeszti a társadalomból a szegényeket, elesetteket, rászorulókat, a demokráciával összeegyeztethetetlen függőségi viszonyokat teremt, alattvalókra vágyik, nem független, kreatív, önálló polgárokra. Ily módon azonban hosszú távra tönkreteszi az országot, elvágja a jövőtől, és arra törekszik, hogy visszavezesse az egyszer már meghaladott múltba. Másként szólva, világnézetileg, kulturálisan és mentálisan gyarmatosítani akarja az országot. De előbb-utóbb mindenkinek el kell döntenie, elfogadja-e, tudomásul veszi-e, eltűri-e ezt az »új Magyarországot«.”