Alaptörvényt az Uniónak!

„…legyen nyilvános, ami nyilvánvaló! Konkrétan: hogy a 2003-évi, az EU-s tagság tárgyában megtartott, 83,76% igent hozó népszavazással mi bizony lemondtunk az ország függetlenségéről egy nagyobb, általunk a mostanában tapasztaltak szerint alig befolyásolható közösségbe történő belépés kedvéért. És ha e tényt illetékeseink hajlandók lennének végre – a nagyközönség értésére is adva – tudomásul venni, úgy lépéseiket is illene hozzá igazítani.

Engedjük ezért szabadjára a viszonyainkban rejlő feszültséget és beszéljünk végre arról, ami vitánk valódi tárgya, vagyis nemzeti önrendelkezésünk mibenlétének szabályairól. Konkrétan: melyek azok a pontosan meghatározott keretek, melyek – minden tagra érvényes módon – meghatározzák a tagállami jogalkotás korlátait? Az obskúrus, ilyen-olyan bizottságok által emlegetett »uniós elvek« helyett foglaltassék ezért írásba az Unió alaptörvénye, hozzá, annak alkalmazásához pedig állítsák fel a közösség alkotmánybíróságát. Ez a bírói testület egyedül lenne jogosult a mostani vitánkhoz hasonló ügyekben megfellebbezhetetlenül dönteni, mégpedig az érintett felek világhatalmi, gazdasági súlyától függetlenül. És alighanem ez utóbbi körülmény az, amely miatt az ötlet a mi agyunkból, és nem valamelyik befolyásos tagállam illetékesének fejéből pattanhatott ki.”