A kadarkáról

„Ha jó, sokat várhatunk tőle mint a minőségi magyar vörösbor hírvivője a nemzetközi piacon – helyi fajta, ezért a felfedezés örömét adja a hazai és a külföldi fogyasztó számára egyaránt. A kadarkareneszánsz egyik oka a jó értelemben vett nosztalgia. Élénken él az emberek emlékezetében mint asztali bor, a családi étkezések része, bor a nagypapa pincéjéből. Talán az egyetlen vörös fajta, aminek mindenki tudta a nevét akkor is, ha nem borivó. Fontos örökségünk. Helyi fajta, olyan erős karakterrel, hogy önállóan is tökéletesen áll a lábán. Rengeteg szép részlet összhangja.

Fiatalon élmény, optimális esetben, jó érés mellett jól áll neki az idő is. Mi ez, ha nem izgalmas így együtt? A furmint szokott ilyen szenvedélyeket kiváltani a csapatunkon belül. A jó kadarka könnyed, de nem komolytalan, nem szimplán elegáns, hanem izgalmas. Ellenállhatatlanul jön belőle a gyümölcs és fűszer, az első találkozásra. Meg kell jobban ismernünk a fajtát és más fejjel gondolkozni a szőlőben és borászatban egyaránt. De az egész hihetetlenül izgalmas szakmailag, főleg azért mert ez a kísérlet borvidékeken átívelő. Azt hiszem azok, akik találkoztak a különböző klónokkal abban egyetértenek, hogy nem valami helyett, hanem valami mellé keresünk új jelölteket.

A jelenleg meghatározó P9-es nagyon jó potenciállal rendelkezik megfelelő hozamkorlátozás mellett. A szelekció célja elsősorban az, hogy emellett olyan típusokat válogassunk ki, amelyek ellenállóbbak a betegségekkel szemben, vastagabb a héjuk, kevésbé kompaktak, szoros fürtűek. A különbség egy skálán helyezhető el. Vannak tanninosabb, mélyebb színű jelöltek (pl. P147, P167, P173), nekünk ezek közül a 147, 167-es vált be nagyon, persze tanninossága, mély színe miatt csak fűszerként használva. A 110-es és 120-as sorozat a világosabb, fűszeresebb, légiesebb karaktert jelöli.

A 124-es például nagy kedvencem: nagy gerincet, fűszeres, gyümölcsös bort ad, de ellenállóbb, mint a hasonló P9-es. Villányban mi a P9-es mellett 15 klónt telepítettünk Heimannék kísérleteiből, ebből mára öt vált be, amelyekkel hosszú távú terveink vannak. Dűlőinknek és a borászati elképzelésnek (pl. fahordós érlelés) megfelelően a kicsit tanninosab, teltebb jelöltek jönnek szóba, de a 120-as sorozatban is hiszünk, mert kellenek a könnyű jegyek az eleganciához. Nagyon szeretjük, amit a fajta az elmúlt néhány év alatt a villányi talajon produkált. Most egységesítjük az ültetvényeket, tovább figyeljük a talaj- és időjárásbeli összefüggéseket a konkrét évjárat függvényében. Ismerkedünk.”