A késlekedő megváltás

2013. április 01. 16:51

Az egyház hagyta, hogy nála sokkal erőteljesebben mutassák föl a vallás és a hit nagy kérdéseit azok a kétségekkel kínlódó művészek, akik valóban végiggondolták a végiggondolhatatlant.

2013. április 01. 16:51

„A létező legkeresztényibb magatartás: magunkra venni a hordhatatlannak, a megérdemeletlennek érzett keresztet, akár bűntelenül is. Csak hát ki érdemel kereszthordozást? És ki nem? S ki dönti el, ki mit érdemel? Ezeket a kérdéseket még a templomokban, Isten szolgái sem szívesen vetik fel, hiszen hová lesznek akkor a kész és hirdetendő teológiai válaszok. De ezzel az egyház – nem most, hanem már évszázadokkal ezelőtt – kiengedett a kezéből fontos diskurzusokat. Hagyta, hogy nála sokkal erőteljesebben mutassák föl a vallás és a hit nagy kérdéseit azok a szenvedéssel és kétségekkel kínlódó írók, művészek, akik valóban végiggondolták a végiggondolhatatlant, és nem tartották meg végső következtetéseiket sem önmaguknak, sem a belső hierarchiának. A hitvágy, az emberi szenvedések és az Isten igazságosságába vetett bizalom profán szentháromságán belül dúló harcot minden következményével együtt a világ elé tárták: Dosztojevszkij A Karamazov testvérekben, Tolsztoj a Gyónásban, Oscar Wilde a De Profundisban.

Érthető, hogy az egyház a hívőknek, a hitükben kevéssé megingathatóknak és legfeljebb még a hinni akaróknak kíván elsősorban lelki táplálékot adni, különösen húsvétkor, a legfontosabb keresztény ünnep hetében – de mi lesz a többiekkel? Holtvágányon veszteglő gondolatvagon az a sajtóban időről időre előkerülő kényszeres számolgatás, hány százalékkal csökkent a templomba járók száma, némi kárörömtől sem mentes szánakozással a hitét vesztett Európán, s ezzel nem azt állítom, hogy nem kell figyelni a statisztikákra – csak éppen tudható, hogy kérdéseket feltenni sokféleképpen lehet. Azokban a magyar templomokban, ahol hiteles papok hirdetnek igét, nem lett egyharmaddal kevesebb a hívők száma.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 23 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Rike
2013. november 03. 01:18
"akik valóban végiggondolták a végiggondolhatatlant" aki ezt így leírta, az más valóban ártó disznóságokra is képes, ugyanis a mondat két fele fogalmilag kizárja egymást. Gumicsont. Rágódjatok rajta feleim.
Kolompár Maximus
2013. április 06. 22:00
Nem vagyok sem orvos, sem agyturkász, de közel áll hozzájuk az, amivel foglalkozok. Ne vedd túl komolyan a mandinert, akkor semmi gond. :-)))))
Kolompár Maximus
2013. április 06. 22:00
Mi a baj a szövegértelmezésemmel, öreg? Esetleg felhomályosíthatnál....
Jég.
2013. április 06. 22:00
Mert látok, és mérhetetlenül erős a beleérző képességem is. Szerintem ennyi elég. Anyagi érdek? Ne röhögtess, Simon.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!