Hogyan védhetné az EU a magyar demokráciát?

„Előfordulhat-e, hogy diktatúra jöjjön létre az Európai Unión belül? És ha ez megtörténne, közbe kellene-e avatkoznia az EU-nak, hogy felkarolja a demokráciát? Avagy ez a belügyekbe történő illegitim beavatkozásnak minősülne? Elvégre a kérdéses országok csak meghatározott jogköröket delegáltak Európának, és nem hatalmazták fel Brüsszelt arra, hogy a népszuverenitás helyes felfogásáról oktassa ki az európaiakat Lappföldtől Lampedusáig, arra pedig még kevésbé, hogy a liberális demokrácia rendőre legyen az egész kontinensen. Mindezek már nem pusztán elméleti kérdések. A közelmúltban Romániában és főképp Magyarországon végbement fejlemények e kihívásokat egyértelműen az európai politika napirendjére helyezték.

Rövid könyvemben és a Transatlantic Academynek írt cikkemben amellett érveltem, hogy Brüsszel legitim módon járhat el a liberális demokrácia őreként. A probléma inkább gyakorlati természetű. Az unió nem rendelkezik megfelelő eszközökkel olyan helyzetekre, amelyeket az eurokraták vagy a tágabban értett európai elit tagjai közül kevesen láttak előre. Persze, az EU számára pillanatnyilag rendelkezésre álló jogi és politikai eszközök alkalmanként működhetnek, de alkalmazásuk önkényesnek és opportunisztikusnak tűnhet. Ezért a meglévő repertoár kiterjesztését és egy új európai demokrácia-ellenőrző szerv – az ún. Koppenhága-bizottság – létrehozását javaslom, amelynek feladata a vészharang megkongatása volna a joguralom és a demokrácia megrendülése esetén.

Mi a baj az EU számára most rendelkezésre álló eszközökkel? Végső soron, az uniós szerződés hetedik cikke alapján felfüggeszthető annak a tagállamnak a szavazati joga, amely rendszeresen megsérti az unió alapértékeit. Ennek a rendelkezésnek az ötletét egyébként a nyugat-európai demokráciák két mintapéldánya – Ausztria és Olaszország – szorgalmazta a keleti bővítés hulláma előtt, a mosdatlan kelet-európai rokonoktól való félelmükben. Természetesen a helyzet iróniája, hogy a szankciókat – bár nem a hetedik cikk szerintieket – először éppen Ausztriával szemben alkalmazták. Manapság azonban a hetedik cikket „nukleáris fegyvernek”, más szóval használhatatlannak tekinti még az Európai Bizottság elnöke is. A tagállamok túlságosan félnek attól, hogy e fegyver egyszer ellenük is bevethető lesz. És persze a szankciók alkalmazása ellentétes az EU kompromisszumokra, kölcsönös engedményekre és a politikai ideálok nemzeti felfogásával szemben mutatott elfogadásra alapuló egész ethoszával.”