Ha borul a szék, felállítani drága lehet

„Ha sikerülne elszakadni az nagypolitika esetleges napi érdekeitől és a »Haragszom rád, mert...« mentalitástól, még a jelenlegi alapokon is lehetne egy középtávon már valóban fenntartható, a társadalmi méltányosság elvárásának, a környezetvédelmi és klímavédelmi célok kiszolgálásának és a hazai energiapiacon mozgó szereplők boldogulásának is teret adó rendszert.

A szomorú a történetben az, hogy ehhez az alapvető sorvezető létezik, ráadásul 2010 után készült. Merthogy a nemzeti energiastratégia igenis értékes, minden piaci szereplő által elfogadható és megvalósítható irányokat jelöl ki, méghozzá úgy, hogy létrehozásakor a készítők levették a szemellenzőt, és egy alapvetően minden szempontból fenntartható energetikai szektor hazai nemzetgazdaságban betöltött teljes szerepét – többek között a foglalkoztatásra és a hazai iparra gyakorolt hatásait – vették a kijelölendő fejlesztési irányok alapjául.

Az egyensúlyt kellene megtalálni

Mert ez a valóban fenntartható rendszerek alapja. Megtalálni azt az egészséges középutat, amely mentén a fogyasztók teherviselő képességét nem túlfeszítve, de a vállalkozások működőképességét sem veszélyeztetve lehet működtetni a rendszert. Mindezt úgy, hogy közben a klímavédelmi és a szektor zöldítésére megfogalmazott célkitűzések is teljesülnek.”