Szabadság, te szülj nekem trendet!

„Ez a mánia nem új keletű; az elkülönült, világi hivatalnokréteg megjelenésével fölütötte fejét az a nézet is, hogy adminisztratív eszközökkel, tudományosan megszervezhető az élet; és nem minden esetben ártalmas (legalábbis jóval károsabb babonákat szorított ki) mindaddig, amíg öncélú és önjáró rögeszmévé nem terebélyesedik. Ez utóbbinak aggasztó jeleit láthatjuk például az Európai Unióban, amelyben a fölvilágosult, modernizáló, egalitárius bürokrácia minimális népi kontrollal ontja magából előírásait. Csakhogy a dán paraszt és a katalán hentes néha odacsördít, az egyenlősítő célból a pornónézési szokásokba belekotnyeleskedni próbáló képviselőnőt pedig elhárító jelleggel körberöhögik – szóval az, hogy a szabályoknak meddig van létjogosultságuk és értelmük, azért napirenden van.

Nem úgy nálunk. Itt legfeljebb akkor tódul a lakosság tekintélyes része az utcára, ha az unió akar beavatkozni az ország szuverenitásába. Az államilag gerjesztett fölháborodás természetszerűleg odáig nem terjed, hogy akkor is tömeges és kitartó tiltakozások legyenek, ha hazánk hatalmasságai akarnak beavatkozni a személyes szuverenitásunkba. Mifelénk egészen érdekes ritmusa alakult ki a szabályalkotásnak és -követésnek. A nép gyermeke a legőrültebb rendelkezés hallatán sem magára gondol, hanem a szomszédjára vagy arra a fazonra, akit az imént látott a sarkon, és már a szeme sem állt jól, biztosan fölforgató, alkoholista vagy feketéző, rá is fér, hogy megrendszabályozzák. Hasonló észjárás vezeti akkor is, ha bármin elszörnyülködik, megbotránkozik, vagy más módon hat rá zavarólag valami, ilyenkor követeli, hogy hozzanak már egy intézkedést, amely megoldja a problémát, mindegy, hogy hogyan, és nem érdekli, hogy ezzel kiknek és mire ad fölhatalmazást. Ugyanis, ha kiderül, hogy az intézkedés rá is vonatkozik, és nem olyan könnyű együtt élni vele, úgy alkalmazkodik hozzá, ahogy azt évtizedek alatt megszokta: nem tartja be. Az állam pedig nagyszámú normasértés esetén nem módosítja szabályait, hanem félrenéz, legföljebb megkéri ennek árát, és cserébe félrenézést vár el, ha szervei vagy képviselő szintén kivonják magukat saját ukázaik alól. Vezetők és vezetettek kölcsönösen száműzik egymást a szürke zónába, félig a föld alá. Haza a szuterénban.”