Ez egy régi interjú lehetett. Szerettem, és szeretem is azokat a filmeket, amiket ők csináltak, de az már untat és frusztrál, hogy epigonok epigonjai adják el újra és újra, amit a nagyok megálmodtak. Elég volt ebből a nosztalgikus, retro évtizedből, ami elsuhant, anélkül, hogy valami »normális« eredeti dolog létrejött volna. Mindenki böfögi vissza a 20. századot különböző elhalványított formában. Ez látható a zenében, filmben, irodalomban, mindenben. A legegyszerűbb megoldás, nem új utat keresni, mert egy közepes sikert elérni egy megcsinált siker nyomán még viszonylag könnyű. Ez a bukástól való félelem miatt van. Most már eljutunk oda, hogy túl kell valahogy lépni, radikálisan túl kell lépni formákban, témákban. A közepesnek semmi értelme, különben miért születtünk meg…”