Bor

„több érdekes fejlemény is van ezzel az itallal kapcsolatban. például most már nemcsak írni, olvasni sem szeretek, nem is bírok róla, messze kerülöm, a szaknyelv már-már annyira felidegesít, mint a hülyéket, akik azonnal sznoboznak, ha nem tudják értelmezni a ropogós savak szókapcsolatot. na engem nem az ilyen hergel, hogy a búsba ne lennének ropogósak a ropogós savak, hanem az erőltetett hasonlatok vagy mik. az olajos rongy meg a többi.

olyan egyforma lett minden mondat valahogy. azt sem szeretem, amerre megy a dolog a borbuzi körökben. nyilván én is a természetesség híve volnák amúgy, de a költészetet, az ezotériát és a fanatizmust hagyjuk már a picsába tényleg. tisztára megvadulok tőle, hajlamos vagyok csak azért is nagyüzemi-újvilági chardonnay-t és cabernet-t inni, arról legalább tudom, hogy finom lesz, és nem savanyú meg bizonytalan, amit pusztán az ideológia miatt kéne tisztelnem. jó-jó, sarkítok, de mégis.

és van még az is, hogy ha beülök például a dropshopba, szinte mindig külföldit iszom. igaz, nem azért, mert a magyarban nem bízom (venni azt veszek kilencven százalékban, bár főként bejáratott nevektől, a fenének van kedve kísérletezni), hanem mert a világ tágas és színes. tegnap este is milyen fasza volt a kaliforniai noble vines 446 chardonnay. semmi különös, csak éppen minden a helyén van benne, és ez elég napjainkban.”