„Sokan - ha alkotnak egyáltalán bármilyen képet - a politikai ifjúsági szervezetekről legfeljebb a párkeresés vagy a pártkönyöklés jut eszébe.
Egy ilyen típusú ifjúsági szervezetbe olyanok lépnek be, akiket érdekel a közélet, esetleg politikai karrierre vágynak. Nem becsülném le ugyanakkor az itt elvégezhető munkát: kezdeményezésünkre például az Európai Néppárt állásfoglalást fogadott el a fiatalok munkanélkülisége ellen. Tavaly októberben néppárti kormányfőknél sikeresen kampányoltunk azért, hogy az Erasmus-program ne álljon le költségvetési nehézségek miatt, s az államok kötelezettségvállalásokkal segítsék ki a legtöbb európai fiatal által jól ismert kezdeményezést. És persze a politikai ifjúsági szervezet arculatába a figyelemfelkeltőbb akciók is beleférnek. Például a Kommunizmus Fekete Könyvét adtuk át annak a német európai parlamenti képviselőnek, aki nagy napnak nevezte az 1917-es forradalom évfordulóját.
Ez az érzékenység nyilván elsősorban a 2004-ben csatlakozott tagállamok fiataljaira jellemző. Az ő támogatásukkal lett elnök?
Önmagában »az új tagállamok koalíciója« nem lett volna elegendő. Két évvel ezelőtti megválasztásomban talán szerepe volt annak, hogy 2002 óta dolgozom a szervezetben, s kellett a sikerhez Fidesz néppárti beágyazottsága is. Szerencsére sokan gondolták úgy a régebbi tagállamokban, hogy hét évvel a bővítés után ideje bizalmat szavazni egy közép-európai fiatalnak.”