A négy szabadság

„Kevésbé kell már bizonygatni a szolgáltatások szabad áramlásának pusztító következményeit. Ennek nyomán a pénzügyi, banki, biztosítási, energetikai, közmű, kereskedelmi, hírközlési, informatikai és médiahálózataink meghatározó elemei ma már döntően szintén e globális hálózatok teljes ellenőrzése alatt állnak. A rezsicsökkentés éppen azért válhatott Orbán Viktor szabadságharcának központi elemévé, mert gyanútlanul elfogadtuk a szolgáltatások »szabad áramlásáról« szóló hamis és hazug mítoszokat. A magyar nemzetállam így most mind tulajdonosi (»privatizáció«), mind szabályzói (»dereguláció«) szerepében nemzetstratégiai jelentőségű fordulattal frontálisan ütközik az unió legfőbb alapértékeivel.

A harmadik »szabadság«, vagyis a tőke szabad áramlása globális szinten is a leglátványosabb kudarc, hisz evidencia, hogy éppen a globális pénztőke »szabad mozgása« volt a máig tartó, egyre súlyosabb válság közvetlen kiváltó oka. A másik nagyon kényes, ide kapcsolódó kérdéskör a termőföld ügye, ahol a magyar nemzeti vagyon utolsó értékes elemének teljes felszámolásának lehetünk tanúi. A termőföld globális piaci forgalmának a felszabadítása lényegében a közösségek kollektív öngyilkosságával egyenlő.

És végül, de nem utolsósorban a személyek szabad áramlása váltja ki már ma is talán a legsúlyosabb konfliktusokat. Az elképesztő erejű migráció azt jelzi, hogy a fiatal és aktív korosztályok a tőke szabad áramlására reagálva ellenkező irányba kezdtek vándorolni. A tőke a gazdag régiókból megy a szegények felé, ahonnan viszont a munkaerő áramlik a gazdag régiókba. Ma már minden világos tehát, csak az nem, hogy ha mindez így van, akkor most mire várunk.”