Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Néhány óra különbséggel a Dazed & Confused és a Vice honlapja is foglalkozott Magyarországgal.
„Április 29-én hétfőn egészen új és egészen meglepő fordulatot vett a nemzetközi média és Magyarország viszonya. Az utóbbi három évben gyakorlatilag valamennyi komoly nyugati napi- és hetilap kritikus hangot ütött meg a nálunk történő, egészen furcsa dolgokkal kapcsolatban. A pontos és kevésbé pontos, de alapvetően mindig igaz cikkek váltakozó intenzitással követték egymást, a menetrend szerinti alkotmánymódosítások idején például mindig jobban felpörgött a hírgyár. Most viszont új front nyílt meg, ugyanis hétfőn alig néhány óra különbséggel a Dazed & Confused és a Vice honlapja is foglalkozott Magyarországgal.
A Dazed & Confused a ’90-es évek Londonjának legmenőbb lapja volt, de annyira menő, hogy az alapító Jefferson Hack még Kate Mossnak is gyereket csinált. A Montrealból indult, ma már globális médiabirodalommá nőtt Vice viszont a 2000-es évek meghatározó magazinja (és weboldala, videócsatornája, miegyebe) volt, amely ma már az HBO-val működik együtt, és állítólag maga Rupert Murdoch, a világ legbefolyásosabb médiamogulja is rendszeresen meg akar venni. A Dazed & Confused és a Vice együtt alapvető befolyással vannak a világ 15 és 50 közötti trendszettereire, hipsztereire, véleményvezéreire, művészeti egyetemistáira, divatmajmaira és partiállataira. Bár coolságuk 2013-ra már valamennyire megkopott, azzal nem nagyon lehet vitatkozni, hogy amit ők írnak, az úgy van, illetve ha nincs is úgy, akkor majd úgy lesz, amikor a lapokat bibliaként olvasók elhiszik.
Több érdekes dolog van a négy óra különbséggel publikált cikkekkel kapcsolatban, például mindjárt a szerzőjük, a minden bizonnyal magyar származású Nathalie Olah. Olah ezzel a teljesítménnyel azonnal a hipszter Kim Lane Scheppele lett, viszont sajnos jóval szétszórtabb, tájékozatlanabb és modorosabb, mint a Princeton Egyetem professzora. Mindkét lap próbál fiatalos, formabontó és laza lenni, ám ezek a Magyarországgal foglalkozó cikkek sajnos egyaránt ugyanazokba a hibákba esnek bele, mint a velünk foglalkozó, mainstream lapokban megjelenő cikkek. Nevezetesen hogy az igazság ott van, csak annyi pontatlanságba és egészen nyilvánvaló hülyeségbe csomagolva, hogy a tisztességes magyar olvasót felidegesítik, a tisztességtelennel pedig elhitetik, hogy a lényeg sem igaz.”