A hetedik cikkely és a magyar demokraták

„Az Orbán-kormány, a fideszes parlamenti többség hidegháborúban áll a demokratikus államok közösségével: az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. Ezt fejezi ki Orbán háborús retorikája, az orbáni pávatánc az IMF-fel és az Európai Unióval, Orbánnak, Szájernek és társaiknak az európai intézményekben folytatott vitái, ezekben a napokban pedig például az Európai Unió igazságügyi biztosa elleni Navracsics-féle propagandakampány. Az pedig, ahogy az állampolgárság ügyében a magyar állam azt szervezi, hogy a szlovákiai vagy ukrajnai magyarok tömegesen sértsék meg hazájuk törvényét, a szomszédokkal szemben jelent hidegháborút.

Ebben a hidegháborúban viszont újra el kell döntenie mindenkinek, hogy melyik oldalon áll: az antifasiszta koalíció utódainak oldalán, akik az Egyesült Nemzetek értékrendjét követik, vagy annak a magyar kormánynak és híveinek oldalán, akik utcaátnevezésekkel, szobrokkal, emléktörvényekkel és más gesztusokkal jelzi, hogy utólag a tengelyhatalmak oldalán látják a helyüket, s az akkori Magyarország szociális és politikai viszonyait igyekeznek a huszonegyedik század feltételeihez igazítva visszahozni. Aki nem vállal politikai szerepet, az távol tarthatja magát ettől a dilemmától, de aki vállal, az aligha maradhat semleges. Aki azt akarja, hogy Magyarország felszabadulhasson a ma épülő önkényuralom alól, az nem ellenezheti az Orbán-kormánnyal szemben hozott politikai szankciókat, és azt sem kívánhatja, hogy az európai demokráciák eurómilliárdokkal támogassák egy önkényuralmi rendszer építését egy névleg még uniós tagországban. A hetedik cikkely alkalmazását nem elleneznie kell, hanem szorgalmaznia.

Attól nem kell tartania, hogy Orbánék majd lehazaárulózzák: így is, úgy is megteszik. Kivégezni, mint Szenes Hannát, lelőni, mint Steinmetz Miklóst nem fogják. Legfeljebb verbálisan »ölik meg«, ahogy Orbán mondta politikai ellenfeleiről egy amerikai diplomatának.”