Kelthet-e félelmet a mulató cigány?

A székely agyafúrtság mellett a NOL szerint Szolnokon felvillant a speciálisan cigány lelemény is. Három cigány legények, nem kevesebbet vettek a fejükbe, minthogy portaszolgálatra szegődnek a helyi menő bárba. Annak rendje s módja szerint jelentkeztek a főnöknél, mondván, hogy ők is szívesen állnának izompólóban a bejáratnál. Rövid úton megkapták a „majd értesítjük” választ; de őket nem olyan fából faragták, hogy csak úgy útilaput kössenek a talpukra. Bár faragták volna, nem ülnének közel három éve előzetesben az ügy miatt.

De hát nem faragták, s hosszas gondolkodás után arra jöttek rá, hogy őket igazából nem komálja senki. Ám ha már így alakult, kovácsolnak ők előnyt ebből a nem komálásból, azzal nagy rendszerességgel elkezdték látogatni barátaik körében az említett vendéglátó helyet. A biztonsági kamera felvételei szerint csendesek voltak: iszogattak, fizettek is az italért, nem inzultálták a vendégeket, alig esett a cigány közösségben megszokottnál hangosabb szó köztük. A vádirat szerint viszont a vádlottak bűnszövetségben, súlyos fenyegetettséggel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletét valósították meg.

A főnökből ugyanis hamar előbújt a botcsinálta szociológus, s rájött, hogy ha az egységnyi vendégsereg összetételében a 10 százalékot meghaladja a cigányok aránya, akkor a magyarok elkerülik a helyet, a boltnak pedig fuccs. Ez zsarolás – gondolta magában a vállalkozó, és szaladt a bíróságra.

Nem lennék most a bíró helyében. Mert ugye arról kellene polkorrekten döntenie, hogy hét-nyolc, csoportba verődött roma látványa joggal kelt-e félelmet elit klublátogatókban. Ez lehet ugyanis az alapja a kényszerítés vagy zsarolás vádjának. A ténylegesen megalapozott félelemérzet és a szimpla cigányfóbia közé a jogalkalmazói verdikt nem tehet egyenlőségjelet. Ugyanakkor erőst feltételezhető, hogy a megidézett szolnoki vendéglősök által megfogalmazott 10 százalékos axióma akkor is megáll, ha senkinek sem citerázik a térde.

Nagyjából ez a bűvös 10 százalék lehet egyébként az átlagos iskolai integráció önként vállalt választóvonala is. E fölött csak az nem viszi el a gyermekét másik iskolába, aki nem tudja (mert nincs a közelben másik vagy nem képes megfizetni azt). Ha valóban helytálló a tényállás fenti ismertetése, a bírói ítélet precedens értékű lesz.