A főnökből ugyanis hamar előbújt a botcsinálta szociológus, s rájött, hogy ha az egységnyi vendégsereg összetételében a 10 százalékot meghaladja a cigányok aránya, akkor a magyarok elkerülik a helyet, a boltnak pedig fuccs. Ez zsarolás – gondolta magában a vállalkozó, és szaladt a bíróságra.
Nem lennék most a bíró helyében. Mert ugye arról kellene polkorrekten döntenie, hogy hét-nyolc, csoportba verődött roma látványa joggal kelt-e félelmet elit klublátogatókban. Ez lehet ugyanis az alapja a kényszerítés vagy zsarolás vádjának. A ténylegesen megalapozott félelemérzet és a szimpla cigányfóbia közé a jogalkalmazói verdikt nem tehet egyenlőségjelet. Ugyanakkor erőst feltételezhető, hogy a megidézett szolnoki vendéglősök által megfogalmazott 10 százalékos axióma akkor is megáll, ha senkinek sem citerázik a térde.
Nagyjából ez a bűvös 10 százalék lehet egyébként az átlagos iskolai integráció önként vállalt választóvonala is. E fölött csak az nem viszi el a gyermekét másik iskolába, aki nem tudja (mert nincs a közelben másik vagy nem képes megfizetni azt). Ha valóban helytálló a tényállás fenti ismertetése, a bírói ítélet precedens értékű lesz.