„– Matolcsy György éveken át volt a Pénzügykutató munkatársa. Mióta nincsenek beszélő viszonyban?
– Ebben a kormányzati ciklusban már nem igazán találkozott senkivel a társaságtól. Talán egyszer, mintha ebédelt volna valakivel. Jó pár éve, a Pénzügykutató egyik születésnapi konferenciáján láttam utoljára. Többen nagyon keményen bírálták akkor az előadását, a nézeteit. Látszott, hogy ezen megsértődött.
– Mikor váltak el ilyen mértékben egymástól a szakmai gondolataik? Lehetett látni a különbséget a pénzügykutatós időszakban is?
– Fokozatos volt az elszakadás. A szemlélete mindig is erősen különbözött a többiekétől. A nyolcvanas években nálunk dolgozott Surányi György, Bokros Lajos, Antal László is. Aztán a rendszerváltás után ő kormányzati pozíciót vállalt az Antall-kormányban, mi pedig folyamatosan bíráltuk annak a tevékenységét. Ettől függetlenül még visszajöhetett volna hozzánk, de valószínűleg ez a lehetőség fel sem merült benne. Megalapította a saját intézetét, saját emberekkel. Ezt követően, már a kilencvenes évek első felében látni lehetett, hogy kezd elszakadni a közgazdasági gondolkodás főbb irányzataitól. Aztán egyre távolabb került ezektől. Most már nyíltan is hangoztatja, hogy nem szereti követni a közgazdasági tankönyveket, az ortodox módszereket. Azt gondolom, nincs is meg hozzá a megfelelő szaktudása.
– Azért csak együtt dolgoztak.
– Mielőtt 1986-ban átkerült hozzánk a Pénzügyminisztériumból, Csillag István munkatársa volt, és főleg vállalatszervezési és -irányítási kérdésekkel foglalkozott. Később a privatizáció lett a területe. Soha nem foglalkozott monetáris politikával vagy bankügyekkel. Sőt, még pénzügyekkel sem. Nincs bizonyított szakértelme a területen. Nem vagyok abban biztos, hogy át tudja látni azokat az unortodoxnak mondott, a nemzetközi gyakorlatban nem konvencionális eszközként emlegetett módszereket, amelyeket szerinte alkalmazni kellene. Matolcsy György legnagyobb veszélye, hogy felkészületlen.”