A hatalom háremőrei

„A politikai eunuch a Nemzeti Együttműködés Rendszerének emblematikus alakja, akiben közvetlenül szemlélhetővé válik ennek az együttműködésnek az értelme és egyszersmind előfeltétele: a lemondás az egyének saját politikai (állampolgári, emberi jogi, szakpolitikai) potenciájáról, vagyis a hatalom heréltjévé válás. Úgy kell együttműködni a hatalommal, ahogy az »ágyőr« (szó szerint ezt jelenti görögül az »eunúkhosz«) működik együtt a hárem urával. Ebben az értelemben ha még nem is vált minden magyar állampolgár eunuchhá, legjobb úton haladunk a mennyek országa felé, ahol az Úr és a vele egyetlen egységet alkotó angyali seregek (Bizáncban – mint az számos legendában olvasható – az államot elözönlő eunuchokat a nép angyaloknak tekintette) maradhatnak meg. Amiről a XIX. század elején a cári udvarba is bejáratos, I. Sándor kegyeit élvező orosz »szkopecek« (az »önkasztrálók«) kormányhoz beterjesztett tervezetükben csak álmodozhattak, hogy ugyanis miként kellene lépésről lépésre egész Oroszországot kasztrálni, kezdve mindjárt hadseregén és flottáján, nos, ez a projekt, ha – szerencsére – nem is chirurgiai, csak politikai értelemben Magyarországon a legjobb úton halad a megvalósulás felé.

Az együttműködés a hatalommal arra fut ki, hogy mondj le saját erődről, légy az erő része vagy árnyéka, meghosszabbítása és eszköze. Csakhogy a szabad embereknek nem a hatalommal, hanem egymással kell együttműködniük. Ebben van az erejük. A hatalommal való együttműködésben pedig a gyengeségük. A valóságos politikai együttműködésnek – az egyének egymással való közösségre lépésének – a démonikus megfordítása a hatalommal való kollaboráció, amely erőtlenné teszi, megbénítja, leszereli az állampolgárt, a munkavállalót, az embert. A hatalommal való együttműködés megfosztja a társadalmat saját hatalmától, attól a hatalomtól, amely a társadalmat társadalommá teszi, és amelyet bízvást nevezhetünk szabadságnak is.”