Rosszabbul élünk, mint Habony Árpád

„A táskába rúgást, az ütést és a hasba rúgást Habony ügyvédje folytatta, más eszközökkel. Dr. Busch Béla (»A klasszikus jogászi szemlélet továbbadására törekszem« – Gentleman magazin) igen sajátos kommunikációs fogásként előbb pontosítani kezdte a Narancs sztoriját, (»a bíróság testi sértést nem állapított meg, csupán garázdaság vétségét, és nem alkalmazott büntetést, csupán intézkedést«), mintha legalábbis a »kihívóan közösségellenes, erőszakos« garázdaság a Btk.-ban a »mókás gyerekcsíny« kategóriába tartozna. Majd elkezdett fenyegetni (a »valótlanságot állítónak számolnia kell a személyiségi jog megsértésének következményeivel«), sztorizni (a házaspár nem sokkal később, ugyanott maga is megvert egy fiatal nőt), végül előállt a farbával: feljelentést tett a Narancs ellen, mivel az – ezt úgysem hiszik el – »különleges személyes adatot tett közzé az érintett hozzájárulása nélkül.« Így persze »mindenki személyes adattal visszaélést és rágalmazást követ el, aki a büntetőügyet ismerteti.« Csak a szabadság a középpontban.

A magyar sajtó jó része tehát ügyvédi nyomásra lassan elhallgat, hagyja, hogy egy újabb ügy taknyolódjon el, nyilvánvalóan se kedve, se tulajdonosa, se pénze nincsen arra, hogy egy nyilvánvalóan közszereplő miniszterelnök nyilvánvalóan közszereplő (törvényi definíció: »...aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította«) tanácsadójának brutalitását, hazudozását (a házaspár állítólag le akarta nyúlni a Lexusát), elkövetett bűncselekményét, ügyvédjének jogértelmezését különösebben taglalja. Pláne, hogy a jelek szerint ez az ügy sem lépte át nagyon a társadalom ingerküszöbét, annyi más ügy van. Naponta sorjáznak az államilag generált botrányok, Zsiga háza, Papcsák autója, megint egy Orbán-közeli család nyert Felcsúton földet, Matolcsy jegybankelnök lehet, a felsőoktatást elkúrják, és ezt a bekezdés még oldalakon keresztül folytatódhatna.

Jó dolog Habony Árpádnak lenni ebben az országban: az ügy üzenete az, hogy ha az ember a megfelelő magas szintű, rokon moralitású politikus haverja, akkor üres elmével, kellő brutalitással és sunyi hallgatással minden megúszható, akár bocsánatkérés nélkül is. Igaz, minek is az. Amikor meg kell halnunk, akkor meg kell halnunk.”