„A rendszerváltás óta kialakult demokratikus versenyben résztvevő pártok közül a Fidesz szolgált a legkézzelfoghatóbb példával, mit jelent a felelőtlen ellenzékiség és kormányzás. A modell lényege egyszerű: ellenzékből támadj, kormányból betonozz. A Fidesz mindkét módszert tökéjre fejlesztette, de a példa ragadós, az ismert pártok stratégiája egyelőre ugyanebbe az irányba mutat.
A pártokkal szembeni legelemibb elvárás, hogy mielőtt belefognak a sajátos eszközöket igénylő, időnként a jó ízlés határait feszegető, vagy azon is túllépő szavazatmaximalizálási procedúrába, amelynek integráns eleme az ellenfelek morális ellehetetlenítése, előtte vegyék végre a fáradtságot, és kellő alázattal és körültekintéssel, szakmai egyeztetések útján készítsék elő komolyan vehető és számon kérhető programjukat.
A szakmák legfontosabb társadalmi szerepe a választások kapcsán az, hogy minél szélesebb körben tegyék nyilvánossá a fellehető szakprogramok kritikáját. A szakmák szerepe tehát nem csak az előkészítésben, de a folyamatos kontrollban is nélkülözhetetlen. Egyetlen, szakmaiságát komolyan vevő szervezet vagy szakember sem engedheti meg többé, hogy a politikusok tartós mellébeszéléssel tévesszék meg a közéletet. Egy szakember felelőssége nem pusztán szakmája határáig tart: minden egyes szakember közéleti szereplő, társadalmi felelőssége abban is áll, hogy nem engedi kiteljesedni a dilettáns folyamatokat, nem engedi tévútra vezetni gyanútlan polgártársait.”