Tábornokper: katonadolog?

„A konkrét esetet vizsgálva, a vád bizonyítottnak vette úgy kétszázmillió forint korrupciós pénz beszedését. Az persze, a gyakorlati tapasztalatok alapján lehetett jóval több, akár milliárdos nagyságrendű is. Ami eltűnt. Illetve dehogyis tűnt el, csak átalakult, sarokházzá, kacsalábon forgó villává, drága autóvá, luxusutazássá. Vagyis átváltozott csupa-csupa kézzel fogható, nyomtalanul ugyan el nem rejthető vagyonelemmé a bűnösök tulajdonában. Esetleg komolyabb tételeknél átlényegült offshore cégvagyonná, amelynek hazai képviselője, lássunk csodát, az érintett felsoroltak retyerutyája közül valaki.

És akkor jönnek a nyomozók, az ügyészség ezekkel a gyermekded próbálkozásokkal, hogy majd a bűnben nyakig ülő, súlyos börtönnel fenyegetett korrupciós felek valamelyike kiborítja nekik a bilit. Esetleg némi – utóbb beválthatatlannak bizonyuló – kedvező ígéret netán törvénytelen fenyegetés hatására. Hogy majd a független bíróság előtt fény derüljön az egészre. Mármint nem a bűnre, hanem a hatóság balfékségére.

Pedig csak egy-egy valódi vagyonosodási vizsgálatra lenne szükség, a megfelelő, a számba jöhető, vagyonrejtegetésre felhasznált sógorságra, komaságra is kiterjeszthetően. És persze szükség lenne bizonyos összeghatár felett az elévülési idő kitolására akár húsz-harminc évre, de még az örökösökre is kiterjesztve. A vagyon eredetének vizsgálatakor a forrás legalitásának bizonyítási kényszerét a birtokosokra terhelve. Na, akkor lenne itt végre rend, és lehetne aztán tényleg csökkenteni az adókat.”