Női katolikus papok

„Jézus Krisztus egyértelművé tette, hogy Őbenne nincsen különbség férfi és nő között. Ezt a jogegyenlőséget a katolikusok is elismerik, de ebből nem következik az, hogy az egyházi szentséget is mindkettőnek éppúgy ki lehet szolgáltatni. Az elhívás az Egyház szolgálatára nőket is érint, és nekik is van lehetőségük segíteni a Katolikus Egyházat. A szentségek (különösen a karakterszentségek) azonban nem személyiségi jogi kérdések, mert per definitionem látható módon Isten láthatatlan kegyelmét közvetítik. Ez a szentség, melyet Krisztusban lehet csak értelmezni. Egy Krisztus-kozmoszon kívül élő ember számára értelmezhetetlen, hogy mi mit értünk szentség alatt, s ezért tűnik úgy, hogy a nők papi szolgálatát támogatók valójában alapvető teológiai ismeretek hiányában vannak.

Mindezt annak kapcsán tartottam fontosnak elmondani, hogy a sajtóhírek szerint a minap az olasz rendőrség a Vatikában előállított egy nőt, aki magát (és ezáltal a média is őt) katolikus papnőnek nevezte, s évek óta miséztet. Tüntetett azért, hogy az új pápa engedélyezze nők pappá szentelését. Szomorú dolog ez, mert a katolikus hit alapjaival áll szemben, s ezért kérdéses, ő hol tanulta a hittudományt. A hölgy szerint körülbelül százötven női pap van a világon, ami egyébként egyházjogi nonszensz: az érvényes papszentelés kézrátétellel történik. Minden ma élő, rendesen felszentelt pap visszavezethető Krisztusig, aki maga is így tette apostolaivá a tizenkettőt, s azóta is csak így veheti föl valaki az egyházi rend szentségét. Érvényes módon semmiképpen sem kaphatták meg egy püspöktől sem ezt a szentséget. (Előfordulhat, hogy egyes püspökök érvénytelen papszenteléseket tartanak, egy afrikai például néhány éve házas embereket szentelt pappá. Többszöri figyelmeztetés után kiközösítette az Egyház. A XX. században kiközösítettekről egy későbbi cikkben írok majd.)”