Heim reméli, hogy nem lesz költségvetési lazítás

Heim Péter nagyon jól tudja, hogy „bankrendszerre kivetett többletadó problémás is lehet, hiszen ez visszafogja a hitelezést” állítása másodlagos, ezért is mondja feltételes -lehet - módban. A pénzpiac működése eltér az árupiac működésétől. Elméletileg az árupiac esetben az árakat döntően a kereslet kínálat határozná meg, azonban jól látható, hogy ez sem igaz rövid távon, legfeljebb hosszabb távon, de itt sem mondható általános érvényűnek. A pénzpiac működését, különösen a hitelezést több tényező együttes hatása befolyásolja, melyben a kínálat kereslet is megjelenik, de nem ez a döntő. Az elmúlt 10 évet vizsgálva érzékelhető, hogy a kamatszinteket nem a kínálat-kereslet befolyásolta, hanem a hitel felvevő pozíciója, fizetőképességének megítélése. Az is látható, hogy amikor engedtek a szigorításból – mind a lakossági fogyasztási hitelek, mind a vállalkozási hitelek tekintetében – milyen mértékűvé vált az eladósodás, a fizetésképtelenség. Az sem mindegy, hogy a hitelt nyújtó bankoknak az egyes hitelek mögött rövid, közép, vagy hosszúlejáratú források állnak a rendelkezésére. A jelenlegi állás azt mutatja, hogy a hosszúlejáratú hitelek mögött rövid és középlejáratú források vannak. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a hitelpiacon az árakat döntően nem a kínálat-kereslet határozza meg, hanem több tényező együttes hatása. Így a hitelpiacon a megfigyelt hitel-kamatok mozgása gyakorlatilag bármilyen lehet. Elképzelhető, hogy • Nőnek a kamatok, miközben a nem árjellegű tényezők változatlanok maradnak vagy szigorodnak; • lehet, hogy a kamatok változatlanok maradnak, csak a hitelezési feltételek szigorodnak (a bank úgy fogja vissza a kínálatát, hogy a korábbi áron adja a hitelt, de csak a jobb ügyfeleknek • szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a megfigyelt kamatok csökkennek, miközben a hitelezési feltételek jelentősen szigorodnak (a bank már csak a legjobb ügy-feleknek ad hitelt, nekik viszont olcsón) Mindezek alapján kérdésként fogalmazható meg; Ha nem a bankadó okozza a hitelezés nagyarányú csökkenését, akkor milyen más tényezők? • A bankoknak nem megfelelő a hitelezés szükséges forrásösszetételük, mert továbbra is rövid és középlejáratú forrásaik vannak a forint tekintetében. • Devizaforrással ugyan rendelkeznek, de ennek forintban történő hitelezése – nem devizalapú forinthitelezést értve – kockázatos számukra a forint hullámzó árfolyama miatt. (Itt egyetértek Heim Péterrel, hogy a jelenlegi állás szerint jó lenne ha a forint 300 Ft/euró körül stabilizálódna legalább középtávon.) • A bankoknak magas a korábbi rossz hitelezésből fakadó hitelállománya, melynek következtében a tartalékolás forrást von el, s ez drágítja a hitelt. • A lakosság és a vállalkozások nagymértékben eladósodtak, drasztikus fogyasztás csökkenés állt be 2009 évben (melyre a válságkezelő megoldás erősen hatott negatív irányban - amely ugyan mérséklődött a következő években, de továbbra is a csökkenés jellemző. Ez pedig nem igényli a termelés bővülését. Mi lehetne a megoldás? • Növelni kellene a közép és hosszúlejáratú források arányát. Ebben akár a jegybank is részt vehetne refinanszírozási forrás biztosításával a kereskedelmi bankok részére. • A bankoknak az ügyfelekkel tárgyalásokat kellene kezdeni a hitelek átütemezése, kiváltása tekintetében, melynek hatására források szabadulnak fel, mivel csökkenne a tartalékképzés. ugyanakkor a vállalkozások is levegőhöz jutnának. Ugyanez vonatkozik a közép és hosszúlejáratú lakossági hitelekre is. A kettő együttes hatására növekedne a fogyasztás, a forint megtakarítás amely maga után vonná a termelés bővülését. • A bankok és a kormány is kezdeményezhetne tárgyalást, amely keretében megállapodnának, hogy a bank csökkenti a hitel kamatokat, elindítja a hitelezést és ennek arányában kedvezményt kap az adóból. Szerintem a hitelezés megindítása az MNB-nél is csökkentené a devizatartalékot, melynek hatására csökkenne az MNB-nél a pénzügyi műveletek kiadása, melyet deficit esetén a költségvetésnek kell megfizetnie az adóbevételekből. Egyetértek viszont abban Heim Péterrel, hogy az irányadó kamattal körültekintően kell bánni. A jelenlegi körülmények figyelembevételével nem szabadna 5 % alá menni. Ennek betartása már csak 0,25 százalékpont csökkentésre adna lehetőséget. A hitelezés és a gazdasági növekedés, az infláció változása függvényében lehetne tovább csökkenteni az irányadó jegybanki kamatot.

A bankadó mértéke oly csekély, hogy annak semmiféle természetes következménye nem lehet a hitelezésre. Annál inkább a bankok "megleckéztető" retorziójának. Képesek saját jól felfogott érdekükkel ellentétesen viselkedve a működésük lényegét, értelmét jelentő hiteéezész visszafogni. Ez olyan üzleti magatartás, amit törvény tilt. Törvényes úton kell tehát behajtani a bankokon a jogszerű magatartást és vállalkozói etikát. A "valutahitelek" megoldását pedig azok bírósági úton történő azonnali felmondatásában látom, amikor visszamenőleges elszámolással forinthitelként kezelik azokat a forintkamatok alapján. És akkor a trükköző bankok még össze is tehetik pici kezüket, hogy ennyivel megúszhatják.

Én Boros Imrével értek egyet, nincsen aki hitelt akarna felvenni! A bankok maguk alatt vágták ki a fát! Minél készségesebben segítenek, hogy egyenesbe jöjjenek az ügyfeleik, annál előbb lesz olyan aki hitelt szeretne felvenni!

Éppen a mértéktelen és felelőtlen hitelezés a válságok oka. Már így is túl nagy az eladósodás a hitelezés miatt a világban és Magyarországon is.