Szégyen és szabadság

2013. március 28. 08:22

Magunkat szegényítjük, ha az egyetlen, egyetemes hatású magyar gondolkodót, Lukács Györgyöt nagylelkűen a németségnek ajándékozzuk.

2013. március 28. 08:22
Hegyi Gyula
Hegyi Gyula
Népszava

A kilencvenes években meglátogattam a heidelbergi egyetemet, s bár a könyvtárban való búvárkodásra nem volt időm, a katalógus-teremben nézelődtem egy kicsit. Elégedetten állapítottam meg, hogy az L betűnél részint Georg, részint György vagy Gyorgy Lukács névre legalább száz katalóguscédula hivatkozik.

Saját könyvei, cikkei és hivatkozások. Aztán, némi kajánsággal, elkezdtem keresni a korszak Cs-betűs MDF-es nagyságait. (Csengey, Csoóri, Csurka.) Ha jól emlékszem, egyetlen egy katalóguscédulát sem találtam róluk. Slavoj Zizek, korunk egyik legdivatosabb filozófusa egy művében úgy hivatkozik egy fogalomra, különösebb adatolás nélkül, hogy »mint Lukács György ismert művéből jól tudjuk«. Feltételezi, hogy aki a társadalomtudományban művelt embernek számít, az ismeri Lukács György nevét és munkásságát. Ennek fényében nyilvánvaló, hogy a sok éve halott – és művei nagyobbik részét németül író Lukács György emlékének nemzetközi távlatból tekintve édes mindegy, hogy Magyarországon elneveznek-e róla utcát, vagy sem. Magunkat szegényítjük, ha az egyetlen, egyetemes hatású magyar gondolkodót nagylelkűen a németségnek ajándékozzuk. Lukács munkásságát a nemzetközi szellemi életben amúgy egymagában is sokkal többen ismerik, mint az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja összes tagjáét és munkatársáét együttvéve. Ezért eleve mulatságos, ha az utóbbiaknak kell ítélkezni róla.

A tiltott nevek listáján sajátos módon nagyobbrészt olyanok szerepelnek, akiknek módjuk sem volt megérni a kommunista önkényuralmat, mert a Horthy-korszakban kivégezték őket. Munkásságukat nem ismerem részletesen, de egy neven, Hámán Katóén megakadt a szemem. Azon egyszerű oknál fogva, mert középiskolásként a budai Hámán Kató Gimnázium diákja voltam. Hámán Kató, a Nyugati pályaudvar egykori pénztárosa és lelkes eszperantista a Vörös Segély szervezője volt, aki a börtönbe zárt kommunistákat, szociáldemokratákat és más baloldaliakat segítette, mígnem őt is be nem börtönözték, s a börtönbeli bántalmazások következtében 1936-ban meghalt. Ha a Kádár-rendszert önkényuralomnak tekintjük, akkor a kádári MSZMP-ben tagságot vállaló mai miniszter urak, az MSZMP-ből a Fideszbe átigazolt párttörténészek, bankárok és üzletemberek, a Pozsgay-Szűrös féle alakok bizonyosan többet tettek az önkényuralomért, mint szegény Hámán Kató, aki csak az egészségét, az egzisztenciáját és végül az életét adta fel egy általa igaznak hitt ügyért. Az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia feketelistára tesz egy világhírű gondolkodót, akinek a híre messze túlnő Magyarországon, inkább csak pitiánerség. De Hámán Kató esetében az eljárás súlyosan erkölcstelen is, szégyene azoknak, akik meghozták.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 106 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Panzergeneral
2013. március 28. 12:17
A "H" betűnél csak Hámán Katóval találkozott? Vagy Hamvas Béla neve ennyire ismeretlen ballib körökben, hogy rá se keresett? Azon nem is csodálkozom, hogy nem jutott el a "V" betűig, mert Várkonyi Nándor se lehet túl ismerős marxista körökben.
jerom960
2013. március 28. 11:19
Ez most itt egy nyílvánvaló kommunista propaganda. Másrészt,ha Csurka és a többi felsorolt szintén megjelent volna németül(a szociológiák) ,akkor talán azok is ott lennének. Amúgy pedig,a németek csak hadd fertőzzék magukat tovább a kommunista-liberálbolsevik eszmékkel,ha még ne eléggé hülyültek el az antiszemitizmus elleni permanens háborúban.
1120
2013. március 28. 11:04
"Magunkat szegényítjük, ha az egyetlen, egyetemes hatású magyar gondolkodót, Lukács Györgyöt nagylelkűen a németségnek ajándékozzuk." 1. Nem magyar és pláne nem az egyetlen egyetemes hatású magyarországi "gondolkodó". 2. Mindösszesen egy középkategóriás marxista filozófus, akinek az eszmeiségétől még a néhai lelkes (és kritikátlan) követői (Heller, Vajda...stb.) is kolumnás cikkekben, esetenként könyvekben (Pl.: "Vajda Mihály: Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista?" - 1990) határolódtak el a rendszerváltozás után olyan szélsebesen, amilyen gyorsan csak "ők" tudnak... 3. A tanácsköztársaság egyik népbiztosáról beszélünk, egyben a vörös hadsereg politikai biztosáról, aki e tisztségében 8 embert bizonyítottan főbe lövetett... ("Orgoványt" sajnos megúszta, pedig őt nemhogy nyakig, de a feje búbjáig kellett volna beásni - patkány módjára Bécsbe szökött és onnan köpködte azt a hazát, amely soha nem volt az övé! http://hu.wikipedia.org/wiki/Luk%C3%A1cs_Gy%C3%B6rgy_(filoz%C3%B3fus) 4. Itt egy másik vélemény: "...azokhoz tartozott, akik az önálló gondolkozásnak, amelyre képtelenek, legalább illúzióját azzal akarják kelteni magukban és másokban, hogy valamilyen, saját környezetük számára újszerű, extravagáns elmélet híveivé szegődnek, amelyet természetesen készen vesznek át valakitől." (In: Gratz Gusztáv: A forradalmak kora. Magyarország története 1918–1920. Budapest, 1935., 1992. 100. ISBN 963 05 6270 7) 5. Összegezve: Lukács nekem (és még sokaknak) NEM KELL! Vigye, aki akarja... (Habár az ördög már úgyis elvitte, szóval jó helyen van a szarházija...)
states
2013. március 28. 10:56
Népszava for ever. Ezek aztán nem változtak semmit Kun Béla óta. Az ember még sajnálhatná is őket, ha nem tudná, hogy mi vér tapad a nagy szellemi elődök, konkrétan Lukács kezéhez is. És hogy ma ezt 2013-ban még le is merik írni, sokat elárul az állapotainkról.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!