Habemus új főbohóc! Ahogy megjósoltam, az új pápa nem európai lett.
„A keresztény hívők jelentős része elfogadja a homoszexualitást, semmi baja nem volna a női papokkal, napi szinten használ fogamzásgátlást és baj esetén az abortusz választásának lehetőségét is fenntartja. Ha a Katolikus Egyház a hívei ellenében rendre ellenkező nézetű főnököt választ - és ebben nyilván szerepe van annak, hogy a választási folyamat annyira sem demokratikus, mint Orbán Viktor konzultációi - akkor mennek a levesbe. Ez szükségszerű.
De ahogy kifejtettem, persze a Katolikus Egyház reformokkal sem élhette volna sokáig túl a válságát. Mert ez a válság alapvető: a vallásnak azért lesz vége, mert hülyeség. Nem lehet toldozgatni, foldozgatni: alapvetően az. A katolikus egyház nemcsak a saját híveivel van ellentétben, hanem egy jóval nagyobb ellentét van a hit és a józan ész között, valamint a vallások által sulykolt életmód és a modern, mindennapi élet között. Egy bármilyen reform olyan lenne, mint Gorbacsov glasznosztyja: a véghez vezető út első lépése. Ahogy az egyház, úgy egyébként Bergoglio maga is fél lábbal a sírban van. Ez meg arra emlékeztet, amikor Brezsnyev után sorban megválasztották a még életben lévő öregeket, mert nekik is kijárt még egy kis főnökség. A szervezet bénaságát mutatja, ha nem tud jobbat, mint a soron következő korelnököt felkenni.”
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Sok fiatal férfinek lett elege abból, hogy egyre több protestáns templom előtt lógnak a pride-zászlók és a Black Lives Matter transzparensek, ezért úgy érezték, lépniük kell.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
Félreértés ne essék nem bosszút várok, hanem példás büntetést. Üzenetet!
