Orbán Viktor háborúi

„Orbán Viktor először megpróbált kérni és érvelni. De a jelek szerint ez süket fülekre talált, és így nem maradt más eszköz, mint a háború. Szakítás az IMF-fel, a magánnyugdíjrendszer felszámolása, a bankadó, a különadók, a tranzakciós illeték, a devizahitelesek végtörlesztése kényszerárfolyamon és most a rezsicsökkentés. Mindez nemzetstratégiailag helyes ugyan, de a »birodalom visszavág«, és minden esetben visszahárítja ezeket az őt sújtó terheket, vagyis sajnos mégis megszorítás zajlik, csak két lépcsőben. Először a globalitás lokális hatalmi szereplőit terheli a kormány, és aztán az fogja visszaterhelni a népre. Lehet és kell is most már törvénnyel tiltani ezt a visszahárítást, de éppen az látszik kiderülni, hogy a globális hatalom lokális »rezidentúrája« a törvények felett áll. Ám a magyar »lokalitás« népe kifosztásának legvégső fiziológiai korlátaihoz közeledik immár. Már 2010 előtt is közel volt ehhez, ezért következhetett be a földcsuszamlásszerű győzelem.

A Fidesz »jókor volt jó helyen«, aláállt a sok »NEM«-nek, és ezek IGEN-ként hullottak rá, eddig példátlan kétharmados győzelmet biztosítva. A négyéves ciklus nagy kérdése, hogy e globális háborúban lehet-e ezzel bármit kezdeni. A jelek szerint egyelőre csupán annyit, hogy talán »pattra kihozható a meccs«, és 2014-ben nem lesz rosszabb a helyzet, mint 2010-ben volt. Már ez is óriási eredmény volna, ám kérdés, hogy ez elég lesz-e a magyar társadalom többségének, hogy bizalmat szavazzon a folytatáshoz. Ha kicsit nyersen is hangzik, a többség nem a kormányt és nem a Fideszt, hanem személy szerint Orbán Viktort támogatja. Ahhoz azonban, hogy ez támogatás 2014-ben is meglegyen, »új szövetségre« van szükség.”