„Az egyént sértő véleményekkel és állításokkal szemben a büntetőjogi védelem indokolatlan párhuzamosságot, visszás helyzeteket és felesleges munkát okoz a sértetteknek, a sajtónak és az államnak egyaránt. A rágalmazás és a becsületsértés mellett lényegében annyi szól, hogy azok a magyar büntetőjog hagyományos tényállásai. Márpedig, csak mert hozzászoktunk valamihez, még látni kell, hogy mikor kell túllépni rajta.
Attól, hogy a vélemény-nyilvánítás szabadsága kiemelt védelmet érdemlő alapjog, természetesen még korlátozható, ám fontos szempont, hogy a célra (azaz itt az egyén becsületének hatékony védelmére) alkalmas eszközök közül a jogalkotó biztos kézzel válassza ki a legkevésbé korlátozót. Eszköz viszont van bőven: ha valakiről olyan valótlan tényt állítanak, ami becsülete csorbítására alkalmas, az jelenleg három, egymással párhuzamosan is bejárható úton juthat el a bíróságra. A nem teljesített sajtó-helyreigazítási kérelme után szűk határidők mellett lefolytatható polgári pert indíthat, jóhírnevének sérelmére személyiségi jogi perben kártérítést (és az új Polgári Törvénykönyv jövő januári hatályba lépésétől sérelemdíjat) remélhet, és emellett emelhet magánindítványt rágalmazás miatt. A becsületsértő vélemény esetében ugyan helyreigazítás nincs, ám a sajtó útján elkövetett becsületsértés esetén itt is teljesen párhuzamos a polgári jogi és a büntetőjogi szankció.